OLVASÓI LEVÉL

Lucsáförului, mint Vosárhelyen?

A Székely Hírmondó cikkében az újságíró románul használja olyan kovásznai utcák elnevezését, melyeknek van magyar megfelelője is (Podului, Plevnei, Luceafărului. Tiglariei, Filaturii, Florilor, Salcamului, Târgului, Apelor, Toamnei, Baia de piatră, Livezilor). Nagyon rossz precedenst teremthet ez a nyelvi igénytelenség, kérjük, beszélgessenek el a kolléganővel arról, hogy milyen súlya van annak, ha valaki a nyilvános térben, az újság lapjain valamit torz módon közvetít.

Nemes Előd (Kovászna Megye Tanácsa, oktatási, művelődési, egészségügyi és civil szervezeti iroda)

*

Kedves Nemes Előd!

Nem ismerem az oktatási, művelődési, egészségügyi és civil szervezeti irodájának netán nyelvi igényességről árulkodó dokumentumait, de sok ezer olvasónk garantálhatja, hogy Szabó B. Barbara magas szintű igényről árulkodó módon és szemet gyönyörködtetően kezeli a tollat. Az idézett írásmű Kovászna, egy kétnyelvű város polgármesterének tevékenységi jelentése, és abban ösztönösen is benne van Gyerő, a politikus. Aki tudja, hogy nem emberhalál, ha egy felsorolásban nem Híd–Podului, Plevna–Plevnei, Esthajnacsillag–Luceafărului szerepel; a lényeg, hogy megkapják azt a 23 milliót, és ne botorkázzanak azokon az utcákon.

Azt írtam, ösztönös: Gyerő Józsefnek nemcsak az a dolga, hogy aszfaltoztasson, hanem az is lenne, hogy a magyarul tudó vajnafalvi románok megszólaljanak magyarul, és a magyar családban ne legyen szitokszó a román tanulás, ugyanis annak a végét mindannyian ismerjük. Öcsike, aki semmi áron nem tanult meg románul, jól keres Dániában, napi tíz órát talicskával hordhatja a tyúkbelet. Tehát laza, kétnyelvű kompromisszum is az élet ott, és a végső megoldás az alkotmány által garantált teljes kétnyelvűség, minden szinten.

Willmann Walter szerkesztő