Oda az igazság?

A változás örök! Az igazság is örök! Mégis egymásnak feszül a kettő, mert az igazság nem változik. Hiába erőltetik, a változ(tat)ás legfeljebb csak elrejtheti az igazságot, és ami helyébe kerül, az csak látszata lehet az örökségnek. Bár a gondosan előkészített látszat óriási tömegeket téveszthet meg, akaratlanul is tévútra terelheti őket, attól még az igazság csak kendőzve lesz, amely alkalom­adtán úgyis utat fog törni magának.
Idén kerül(het) sor a trianoni seb sokadik feltépésére, ám az ünneplőknek nem lehet teljes az örömük, mert szívbemarkoló fájdalmunk ellenére sem adtuk fel az örökségünket, sem az igazságkeresést. Minden nászt megillet az ünnepelés joga, de sok közülük csak kérészéletű lesz, mert hiányzik belőle mindaz, ami egy közös akaratra épülő, tartós kapcsolathoz szükséges.
Nem lehet elégszer beszélni–írni Trianonról, minduntalan fel kell róni a vétkeseknek szégyenteli igazságtalanságukat. Ám hiába nyertek, mert nem győzhetnek: száz évnyi próbálkozás sem tiporhat el egy sok ezer éves, dicső történelemmel bíró nemzetet. A múltban már okoztunk páratlan meglepetéseket, de a jövő sem hagy magunkra, elég lenne csak a genetikai kutatások eredményeit a gaztettet elkövető (de nemcsak!) nemzetek orra alá nyomni. De van itt még valami, ami összeköti a „génigazolt” magyarokat: a Mátyás király-emlékév. És az az üzenet, amit hordoz magában: az igazság feltámasztható, előhívható betorlaszolt sírkamrájából.
Értelemszerű volna összefüggéseket keresni az idei emlékezések között? Van ma az a fuvallat, ami holnapra viharrá nőheti ki magát? Mindaddig maradnak a kérdőjelek, amíg „otthon” minden állami intézet éléről kirostálódnak a nemzetellenes vezetők, netán még felelősségre is vonódnak a nemzet érdekei ellen elkövetett szégyenletes tetteikért. A legyőzhetetlen, igazságszerető király emlékét ünnepelve szilárd határozottsággal kell döntenünk: merünk-e magyarok maradni, vagy csak elvárásból megpróbálunk annak látszani? Mátyás király sem Európától várta a gumicukros igazságtételt, hanem országát megerősítve ellenállt az idegen hódolatnak.

Ilyés András Zsolt