Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Nyelvevolúció

Aki rendszeresen követi az anyaországi televíziók népszerűbb műsorait, azonnal érti, amiről szó lesz. Nagyjából értik a kényszerből televíziót nézők is, olyanok, akik vendégségben a házigazdákhoz igazodnak, pláne, ha éppen a tévékészülékkel szemben ültetik le őket, és – ne adj’ Isten! – még kötelező módon követni, hallgatni is kell a műsort. (Másként a vendéglátók morcosak, ingerültek lesznek, idő előtti távozását kívánják stb.)

Az őszi-téli hónapokra időzített különféle versenyek, tehetségkutatók, színpadi vetélkedők némelyikében – értsd: mindegyikében! – gyakran előfordul, vagy valamivel ritkábban az, hogy a revü szerves részeként, olykor főszereplőjeként megnyilvánuló zsűri ámuldozó, lelkendező tagjai ilyen jelzőkkel illetik az énekeseket, táncosokat: iszonyúan jó, iszonyatosan szép, iszonyú (vagy) iszonyatosan tehetséges. Nézzük a képernyőt, hegyezzük a fülünk, a célzott előadónak csodálatosan jó és szép a hangja, ügyesen mozog, rendkívül tehetséges, a művészi pályán a helye stb.

Maradi lévén, azonnal fellapozunk egy régebbi Magyar értelmező kéziszótárt (Akadémiai Kiadó, 1989, Budapest). Hát annak 608. oldalán nem jelent túlságosan jót és szépet az iszonyú, sem annak szótője, sem a szószármazékai. Iszony = nagy undorral vegyes rémület, irtózat. 2. Iszonyat = iszony, borzadály, iszonyt keltő látvány, cselekedet, ijesztően nagy. Iszonyodik = iszonyatot érezve irtózik valakitől, valamitől. Iszonyú = iszonyatot, borzadályt keltő, szörnyű, ijesztően nagy, rendkívül erős (zaj), rendkívüli mértékben rossz.

Vagyunk jó néhányan, akik elpirulunk, amikor valaki iszonyú hangon, iszonyatos méltatlankodással figyelmeztet arra, hogy az ózondús levegő nem valami jó dolog, sőt ellenkezőleg! Az ózon ugyanis igen mérgező gáz, s ha még dús is, lehet keresztet vetni. Az utóbbi évszázadnak hány száznyi vagy ezernyi túraélmény-beszámolójában olvasható, hogy a gyaloglók a Hargita, a Bucsecs, a Retyezát, a Csukás (stb.) magaslatain ózondús levegőt szívtak. Blehhh! Még jó, hogy nem kerültünk szanatóriumba vagy ennél is iszonyúbb helyre. Pedig-pedig az említett értelmező szótár 1048. oldalán egyebek között ezt olvassuk: ózondús = friss, tiszta, üdítő. Azaz ilyen illatú erdők, fenyvesek. Nehogy egy mai nyelvtudós ezt meghallja!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások