Nincs mocskolódás

Lapjuk legutóbbi Gidófalvi Körképében, a Gyilkos bürokrácia, halódó falunapok című cikkben a gidófalvi polgármester, Berde József azt mondta, azért „inkább nem lesz, mint lesz” falunap, mert a „sok mocskolódás”-tól elment a kedve, s ha nincs neki kedve, nincs falunap. A sok mocskolódásból egyet nem említ, az újságíró sem kíváncsi rá, így marad egy ködös utalás valamire, ami valójában nincs, de ez nem számít, az olvasó legyen gondolatolvasó. Szóval, ha egy falusi polgármesternek nincs kedve, a falu lakói vegyenek magukra fekete ruhát, és addig hordják azt magukon, ameddig a polgármesternek jókedve lesz.

A falunapot meg kell tartani, és hivatalosan, a törvényeket betartva, a hagyományt tovább kell vinni, hiszen nem nehéz, ha van rá akarat. Én határozottan akarom, hogy legyen falunap! A polgármester pedig szedje össze magát, még van idő, hatalmas ember, álljon a sarkára, és kürtöltesse össze a falunapot zenekarával, hiszen csak pattintania kell, s a fiúk jelen vannak, ledolgozzák szívesen azt a pár milliót, amit kaptak–kapnak a költségvetésből, még éjjeli zenét is adnak, mint ahogy máskor is tették.

A község költségvetése miatt is föl van háborodva a polgármester, „amit példátlan módón nem szavazott meg a helyi EMNP-frakció’”. A frakcióról annyit, hogy legkevesebb három főből alakulhat, a község költségvetésére pedig Máthé István néppártos kollégám igennel szavazott. Ami az én szavazatom történetét illeti, valóban nemmel szavaztam a költségvetésre, de azért, mert a tartózkodó szavazási módot a gidófalvi önkormányzatban még nem ismerik. Legalábbis addig nem ismerték. S egyébként is, ha a polgármester úgy gondolja, hogy egy önkormányzati tanácsosnak úgy kell szavaznia, ahogy ő akarja, akkor nagyobb a baj, mint sejtettem.

Szabó Ferenc EMNP-tanácsos, Gidófalva