Nem nyaljuk gúzsainkat!

Szinte hihetetlen, amit egy lassan gittegyleti szintre süllyedő nagypolitikai szervezet, nevezett Európai Unió szénapadlása alatt össze tud hordani egy társaság. Hogy rajongtunk (én akkor még Magyarországon) 2004-ben, amikor bekerültünk mi is abba a szövetségbe! Nem sokkal azután, hogy kikerültünk a kommunista Szovjetunió sátáni bűvköréből. Most egy rossz humorú, de nem egészen félkegyelmű politikus klikk támad Magyarországra meg Lengyelországra piszkos körmökkel. Mi az oka? – kiáltanánk rikoltva, ha meg tudnánk közelíteni őket Brüsszelben. A maguk derűjétől táltosodva kiáltják ők néhányan, hogy egy új Uniót kell létrehozni a hülye Magyarország meg Lengyelország nélkül.

Ne szaladjunk elmegyógyászokhoz segítségért, mert azok az úrhatnám politikusok pénzzavarukban hülyéznek olyan nemzeteket, mint a lengyel, a magyar. Emitt Székelyföldön nem szokatlan az ilyen modor, humorunk is lenne, és köpetünk is közelebbről, megszokván, hogy miféle emberszabásúak milyen hangon s mit mondanak. De hát ez a valóban omlatag Európai Unió nem s nem ilyen hülyézéstől és hülyéktől izmosodna, de nem ám. A baj ott van, ahol a nemzetek önálló döntéseit kiszavazzák, mert – lásd a magyart, a lengyelt –, nem engedi be a migránsok százezreit a saját honába-portájára.

Nagyapánk egy ilyen súlyú gonoszság hallatán azt mondaná, amit a román diktatúrára is mondott: kerüld el, fiam, nincs elég eszük. Én azt most, hogy bizony van elég a fejükben, tata, de az a pénzért való, s mind a vesztünkre. Ez a mostani kártyapartis hangulat és nemzetek lehülyézése egyből az Unió, a mostani EU mivoltára összpontosítja a magunk és más-más nemzetek figyelmét. Mi lennénk hülyék, ha ezen a csapáson haladnánk odébb, kegyetlen kényszeredetten! Földrengéskor félre verik nálunk a harangot. Brüsszelben rengetik szándékosan az Európai Unió alatt a földet, mert mi, magyarok, lengyelek nem álljuk az újabb ostorozást, fagyban és éhen.

Szánalmas, aki nemzeteket hülyéz, ez igaz. És szánalmas a nép, mely nyalja a maga gúzsait.