Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Ne másoljatok, gyerekek!

Írástudóknak ismerős lehet a címbeli parancs. Tanítók, tanárok mondhatták milliószor, milliárdszor. Nem kizárólag, de nagyjából (a puskázás tiltása mellett) arra céloz a felszólítás, azt kéri, hogy a tanulók, diákok a jobb osztályzat reményében ne másolják egymástól a feladataik megoldását, hanem inkább dolgozzanak, kínlódjanak önállóan, alapozzanak saját tudásukra. Ha van ilyen. Persze, sokáig lehetne ragozni, hogy a másolás sokszor a diákok kölcsönös beleegyezésével történt, egyik segítette a másikat, amiből felkészültebb volt, és vice versa. Emiatt vezették be az iskolákban azt a módszert, hogy a padsorban közvetlen egymás mellett ülők más-más dolgozattémát kaptak.
De mi van akkor, ha egy tanügyminiszter másolta le szóról szóra egykori pedagógustársai tudományos értekezését? Nem azért, hogy meg ne bukjon, hanem azért, hogy hivatásában érvényesüljön, a ranglétrán emelkedjen, jobb állásokhoz, nagyobb bérekhez jusson. A szakirodalomban ezt plágiumnak nevezik, szellemi alkotás eltulajdonításának.

Romániában már nem sokk, hisz sok példa van rá. Most éppen Sorin Câmpeanu, a minap lemondott oktatásügyi miniszter az álszerző, aki évekkel ezelőtt egyetemi kurzusból emelt ki és közölt sajátjaként 13 fejezetet. Amíg megadta volna magát, még kicsit védekezett, valószínűleg gondolatban visszatért az iskolai példához, és azt mondta, a tényleges szerző szaktárs beleegyezésével írta rá a nevét egyik dolgozatra, más esetekben pedig a neve azért került „hivatalból” a szerzői névsorba, mert a szakírói munkák tényleges szerzőinek a főnöke volt. 1989 után Romániában 24 tanügyminiszter fungált, közülük hetet értek plágiumvádak! Na ez már egy kicsit sok!

A sajtó számára amúgy érzékeny terület a plágium, hiszen világszerte naponta több ezerszer tetten érhető a „hírből lesz a hír, cikkből lesz a cikk” gyakorlata. A tájékoztató médiában nem lehet mindig minden hírforrást csírapontosan megjelölni. De amikor egy minisztert érnek tetten, az már ciki. Olyan érzetünk is támadhat, hogy ilyen csak Romániában történhet meg, pedig nem. A gátlástalanság tőlünk nyugatra is keletre is gyakran tetten érhető politikusi körökben. És ezt nem vigasztalásképpen jegyzem meg.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük