Mutassuk meg!

Az idei székely szabadság napján immár tizedik alkalommal történt volna meg, hogy ünnepi gúnyát ölt a magára valamit is adó székely, és a kezében kék alapon arany sávos zászlót szorongatva útra kél fővárosa felé. Felkerekedik, hogy a vértanúi emlékművénél fejet hajtva, a város utcáin felvonulva, a központba megérkezve kinyilvánítsa autonómia iránti óhaját. Elindul, hogy a sorstársai tekintetében megkapaszkodva, lélekben velük összeforrva elénekelje himnuszait Marosvásárhely főterén.

Az épp egy esztendeje nyakunkba szakadt koronavírus-járvány azonban ebben az évben megfosztott minket érzelmeink és szándékaink ily módon történő kifejezésének lehetőségtől. Elvette a közös és célirányos cselekvés örömét most tőlünk az Úr, és mi a döntését elfogadjuk. De a génjeinkbe íródott önazonosságtudatot, az együvé tartozás magasztos érzését és a keblünket feszítő szabadságvágyat meghagyta nekünk. És ezeket nem is fogja tőlünk megvonni soha, hiszen az ő akaratából dobban magyarul a szívünk, cikáznak magyarul a gondolataink, és álmodunk magyarul.

Helyünk van tehát a világnak eme szegletében, amint helyük van rajtunk kívül másoknak is. A helyzetünkből fakadóan viszont óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon az utódaink vállalják-e mindazt, ami meghatároz és magyarrá tesz minket? Vagy talán engedni fognak a megfelelés kényszerének?

A válasz azon múlik, hogy milyen útravalóval tarisznyáljuk fel őket. Szolgálunk-e jó példával helytállásból és kiállásból, miként azt elődeink tették? Meg tudjuk-e védeni és tartani az őseink által ránk hagyott fizikai és szellemi örökséget? Szembeszállunk-e a ránk törő, múltunkat meghamisító, hőseink sírját meggyalázó csőcselekkel? Odaállunk-e hamis vádak alapján meghurcolt és ártatlanul elítélt véreink mellé az igazságért folytatott küzdelemben? Mert sokaságból csak akkor kovácsolódunk ismét nemzetté, ha minderre elszántak vagyunk – a többit pedig bízzuk a Jóistenre. A mai megemlékezés a sepsiszentgyörgyi turul-szobornál jó alkalmat kínál arra, hogy megmutassuk, kik vagyunk, és mit akarunk.