Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Mogyorótermés!

Konyhai kellékeink között van ugyan dió- és mogyorótörőnk, de akárhányszor ilyesféle feltörendő ínyencség kerül elém, én máris nyúlok a bal zsebembe – lévén balkezes! – a bicskámért. Kinyitom, s a penge hegyét óvatosan csak a „féltekék” közé kell helyeznem, nyelénél fogva jobbra-balra kissé megfeszítenem, és nyomban, többnyire épen kétfelé válik a dióhéj, s belőle a két-két katonát – ugyancsak a bicska hegyével – lehet is kifejteni.

A mogyoróbélhez nehezebb hozzájutni, habár arról, amivel nehéz megküzdeni, ugye azt mondjuk a szólás szerint, hogy kemény dió. Mint aki gyermekkora óta bicskával töri fel a mogyorót is, az a véleményem, ez utóbbival nehezebb megküzdeni. Ellentétben a dióval, a sima héjú mogyoró „féltekéi” úgy eggyé vannak forrva, hogy illeszkedésük helye sem látszik. Ezért aki ezt is bicskával kívánja feltörni, élesre fent szerszámmal kell, hogy nekifogjon a művelethez.

A kisméretű makktermésnek a díszes „fészkéből” kikandikáló alsó, kissé hegyes részét ugyanis el kell távolítania, mondjam azt, meg kell tompítania. Ha ez sikerült, csak azután tárul fel egy rövid szakaszon a héj mesteri összeilleszkedésének hajszálvékony vonala. Ezen a helyen lehet aztán, ugyancsak a penge hegyével feltörni a keményfalú, sima tapintású magházat. Munkálkodásod jutalmaként aztán élvezheted a semmivel össze nem téveszthető mogyoróbél ízét és állagát!

Ilyenkor, augusztus közepétől kezdve érik a mogyoró, meggyőződhetsz, ha kimész valamely közeli erdő szélébe. Igaz, a mogyoróbokor nem igazán mutatja, inkább azt mondanám, rejti termését a levelek alatt és között.

Szóval, most érleli ez a küllemében is megkapó, sima, fényes kérgű és kedves „társunk” termését – avagy nem érleli. Mert bizony mogyorószüretre készülve könnyen megtörténhet, hogy úgy járunk, mint egy nagyapa a minap, aki unokájának akart kedveskedni, egyik hajlékony mogyoróágat a másik után húzta közelebb magához, gyűjtögette a friss termést, aztán sorra nyitotta fel bicskájával a magházat, de belet alig talált benne. Kis várakozás után meg is kérdezte az unoka, hogy nagytata, van bele? A válasz sem késett, székelyünk esze máris villant:

– Tatának igen, de ennek a hitvány mogyorónak nincs!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük