Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Mindennapi ünnepünk (November 13. – a magyar nyelv napja)

A magyar nyelv napján most Lénárd Sándorhoz fordulok. A zsidó származású orvos, nyelvzseni, zongorista, orgonista, költő, grafikus írta le az alábbi mondatot: „A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer, aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell”. Ő csak tudta, hogy mit is ér a magyar nyelv. Holott anyanyelvének tartotta, mégis később tanult beszélni ezen a nyelven, hogy aztán szinte tucatnyi más nyelven is megszólaljon, többeken alkosson, írjon, fordítson, tolmácskodjék. Amikor második feleségével, jóval a második világháború után, valahol Brazíliában felépített valamiféle paradicsomi zugot, alkotói búvóhelyet, s ezenközben gyógyította a bennszülött indiánokat, levelezett kora nagy szellemeivel, közöttük számos magyar hírnevessel is, s amikor sor került az összegezésre, ezt a címet adta munkájának,nyilván magyarul: Völgy a világ végén.

Hirtelen eszembe ötlik a magyar költészet egyik, de talán a legszebb verssora: „Virágnak virága, /Világnak világa,/ Keservesen kínzatol, /Vas szegekkel veretel”. Tényleg van ennél szebb zene? Azt hiszem, ha egy olyan, aki mesterien tud furulyázni, más fúvós hangszeren játszani, egyből megérti, mert megérinti a magyar betűkből, hangokból, szavakból, mondatokká összetársuló részekből feltoluló, megejtően megrázó hangulatú szólamot.

Hogy lehet az, hogy szülőföldjüktől elszakadt, a világ messzi tájaira elcsángáló magyarok közül sokan úgy őrzik meg anyanyelvük minden zamatát, hogy esetleg visszatérve, évtizedek múlva is tökéletesen beszélik elfeledésre ítélt, de soha el nem felejtett anyanyelvüket? Örök élményem maradt Teller Edét hallgatni mindjárt a rendszerváltozás után Budapesten, amerikai évei lehet, még gazdagították is magyar nyelvtudását, hisz elmondása szerint soha nem aludt el esténként, hogy az Ady-versekbe bele ne nézzen. Én már említettem volt, hogy azon a budapesti  kongresszuson minden felszólalót lepipált a nagy atomtudós ragyogóan tiszta, gyémántcsillogású előadása.

A magyar nyelv tehát megérdemli, hogy legalább hivatalos, de egyébként minden napján gondoljunk arra, a világon nekünk van a legszebb anyanyelvünk. Nem csoda, hogy más népek is végeredményben így tekintenek édesanyjuk nyelvére!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2021. november 15., 13:29
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Árad a nyelv…

    Örök a forrás, árad a Nyelv.
    Ős szavait, sebesen hordják,
    örvények ,és gátak között,
    Költők, akik az igazat szólják…

    „Az Értől”, a hullámzó „Óceánig”,
    görgeti a kavicsot, és sziklát.
    Fényesre csiszolja a követ.
    Szent Anyanyelvnek hívják…

    Édesanyáknak álmait viszi,
    Édesapáknak megtartó parancsát.
    Hogy megmaradjon, holnap is.
    Vigasztaló hangzását, hallják…

    A „Lélek tükre” is , a Nyelv.
    Nincs Nála szebb, nincs Nála jobb.
    Társakra lel, gyógyít, vigasztal.
    Árva leszel, ha elhagyod…

  • User
    Dátum: 2021. november 15., 16:57
    ÉRTÉKELÉS: 4

    „Podcaston” szól az anyanyelvünk! Reggelente, így hirdetik…”podcastot” mondó újságírók…
    Tényleg, mikor lesz ünnepünk ?! Nem veszik észre, akik vigyázzák. Lapulnak a „nyelvmagyarázók”