Miért hazudik, aki igazságot akar?

Május 4-én újabb tárgyalásra került sor a Legfelsőbb Semmítőszéken Bukarestben a „terrorperünkben”. Először Szőcs Zoltánt hallgatták ki újból, majd engem. Mindketten fenntartottuk eddigi vallomásainkat, melyek ugyanazok a bűnügyi nyomozás kezdete óta. Szőcs Zoltán hangsúlyozta: nem létezik sem szóbeli, sem írásbeli bizonyíték, hogy engem vagy bárki mást törvénytelenségre bujtogatott volna.
Esetemben is a bíróságot vármegyés tevékenységem érdekelte és az ominózus, feltételezett, 2015. október 10-i beszélgetés. Ugyanazt mondtam el, amit eddigi nyilatkozataim során, hogy Szőcs Zoltán nem adott ki parancsot, én nem vállaltam semmiféle robbanószerkezet elkészítését, tevékenységem a Vármegye keretében közösségépítő és nem romboló volt, nem irányult az állambiztonság ellen.
Az ügyész magatartásával egyáltalán nem erősítette az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat, de megerősítette az állampolgári tehetetlenség érzetét! Nem elég, hogy bizonyítékok nélkül gyanúsítottak meg, és emeltek vádat, ismételten kérte a jogi besorolás megváltoztatását, amit már néhányszor megtett, és melynek tárgyalására június 15-én kerül sor. Tűzön-vízen át bizonyítani akarják, hogy létezik a terrorizmus, és „bűncselekményünkkel” a közösséget akartuk megfélemlíteni, ezért volt egy doboz egylejes petárdám, és ezért készítettem egy évvel előtte airsoftos szirénát. Nekik az számít, hogy mindegy, miért, de ítéljenek el, és minél több szabadságvesztésre, az ártatlanság nem lényeges. Ha nem így lenne, inkább az eljárás megszüntetésén kellene ügyködniük, bűncselekmény hiánya folytán!
A tárgyalás végén Szőcs Zoltán ügyvédje kérte egy volt titkosszolgálati vezető tanúként való kihallgatását az ügyünkben tett kijelentései okán, a sajtóban megjelentekre hivatkozva, hogy a felvetetett anyagot megvágták, és terroristákat kreáltak. Erre vonatkozó döntését a bíróság elnapolta.
Vajon megengedik, hogy legyen hivatalos alátámasztása az igazságnak?
Beke István, Kézdivásárhely