Mi jó a rosszban

Az ötvenes évek közepe táján, amikor megjelent Romániában is a televízió, az udvarunkon csak egyetlen egy volt, ezt ülte körül minden lakó. Éppen egy film ment, amiben a németek azt bizonygatták, hogy nem mindenki volt náluk hitlerista, éltek az országban más politikai színezetűek is. Sőt, fegyverrel a kézben harcoltak ellenük… A nagy csata közepette a szomszédék fia hangosan kérdezte, hogy a filmben kik harcolnak kikkel. A jó németek a rossz németekkel – magyarázta tömören az apja. Hát ez nagy hiba volt, mert a gyermek öt percenként felkiáltott: apa, ez most jó vagy rossz német?

Mostanában gyakran eszembe jut az akkori gyerek, nem csak azért, mert nem lehet tudni, hogy az államelnök, Klaus Werner Johannis jó német-e vagy rossz német (bár dupla állampolgársága van), de mert biztos, hogy jó román akar lenni, aki nem szereti a magyarokat, hiszen azok nem akarnak nemzetiséget változtatni. Eddig azt a szerepet játszotta, hogy antikommunista, s ez érthető is, hiszen ezek mondták ki Romániában a szászokra és a svábokra a kollektív bűnösséget, és vitték el őket Szibériába, ahonnan kevesen tértek haza. Emellett a felesége és családja sem imádta a második világégés után hatalomra került pártot. Ezért meglepő, hogy nem váltotta le Augustin Lazărt, miután kiderült az ország legfőbb ügyészéről, hogy a diktatúra alatt Enyed börtönében a rabok szabadon engedésére létrehozott bizottság elnöke volt, és éppen az antikommunista bebörtönzöttekkel nem viselkedett illedelmesen, hiszen visszaküldte átnevelésre a zárkába az elítélteket. Először az enyedi poklot megjárt Iulius Filip vetette fel, hogy éppen Augustin Lazăr aláírásával nem engedték szabadon – bár még a kommunista törvények szerint is letöltötte a kiengedéséhez szükséges hányadot. Ez számára két évet jelentett nagyon nehéz körülmények között.

Lazăr akárhogy csűri-csavarja a múltbeli cselekményeit – és vele együtt Johannis is –, az elnyomó, minden ellenzéki szót eltipró gépezet része volt. Az államelnök felosztotta ezeket a pribékeket és pribéksegédeket jókra és rosszakra, vagyis a mieinkre és az övékére. Ha egy-egy csontváz kibukik az őt segítők szekrényéből, a még EP-képviselő Monica Macoveitől az alkotmánybíró Livia Doina Stanciuig, akik a kommunista éra alatt is jelentős tisztségeket töltöttek be, az elnök nem akar ezekről tudni. Jóvá festette a rossz bűnösöket!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.