Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Mese a szennyeskosárról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szennyeskosár. Nem a legdrágább darab, nem is a legminőségibb, gazdája inkább azért vásárolta meg, mert tetszett a fehér felirat a szürke alapon: ez a ház szeretettel és szennyessel van tele. Már akkor megvolt a kosár, amikor a ház porral, kosszal, száradt malterdarabokkal, szerszámokkal volt tele. Hűségesen várta a sarokban, mikor kezdhet el dolgozni, mikor gyűjtheti a koszos ruhaneműt, mikor válik a munkatelep életté.

Nem tudták azonban a gazdák, hogy ez a szennyeskosár nem egy egyszerű háztartási kellék. Ez bizony szupererőkkel bír. A felirat rajta nem ámítás. Mindig tele lesz szennyessel. Ugyanis ebben a kosárban a ruhadarabok képesek szaporodni, osztódni, megsokszorozódni. Éjjel, amikor senki nem látja, amikor már senki nem megy a fürdőszoba felé, kosárkánk neonzöldben világít, szikrák pattognak fölötte, reszket a varázslattól, kettéosztja a zoknikat, a bugyikat, ahogyan a megfogant magzat sejtjei osztódnak napról napra.

A történet talán mesei elemeket tartalmaz, de esküszöm, a mosás közben párját vesztett flamingós zoknimra, hogy igaz! Hiszen hetente többször is dübörög a mosógép, sőt, van úgy, hogy naponta. Színek szerint csoportosítva gömbölyödnek a ruhák a földön, addig, amíg az utolsó darab is eltűnik a kosárból. Mindent, vagy semmit! Aztán mégis, mikor az utolsó csipesz is felkerül a szárítókötélre méretarányosan kiteregetett ruhákra, amikor az első csoport elsőre kiterített darabja már meg is száradt, abban a pillanatban hopp, belekerül valami ismét a kosárba. Egy agyonhasznált konyharuha, teregetés után, tusolás előtt ledobott póló, az ágy alatt bujdosó zokni, egy legapróbb akármi. Innen már aztán ismét nincs megállás, másnapra újra teli lesz a kosár.

Vagyunk ezzel még néhányan így, vagy csak én fogom a fejem mindig, amikor rápillantok a halmazra a sarokban? Minden kosár csodakosár, vagy csak az én kis szépségem az? Hatalmas mázli, hogy egyszer valaki félálomban feltalálta a mosógépet, mert különben azt hiszem, mi bizony nem hordanánk ruhákat.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük