Az utókor nem süket
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Keresi az ember meg az emberiség önmagát a csúcsok között, pedig hányan és hányszor zuhantak a porba, Istenem! Mezopotámia vagy Fönícia óta mindig találtunk magyarázatot az esendőségre mi magunk, emberek. Az Egyesült Államok például ma nem leli honját a saját hazájában. Arra is figyelhetünk, kik és hol keresik a hazát, s nem lelik a házukat, és ha megvan is, kezükben is a kulcs, lakhatatlan számukra minden.
A Habsburg-birodalom erőltette ránk egykoron a hazátlanság ördögi varázsát századokon át. Magunk fizettük a házbért ott, ahol építettük a tetőt s a pincét is nekik. Hányszor jut eszébe azoknak mindez, akik hazában s nem házban gondolkodnak naponta?! Ez az újszülött birodalom, mely hazának nevezteti magát velünk, abból él, hogy igyekszik kiábrándítani bennünket mindabból, amibe beköltözött, noha mi mindazt magunknak teremtettük. Ady Endre saját hangján kiáltotta bele a gonoszul eszkábált világba, hogy fusson, akinek nincs bora… Nos, hát ez nekünk ma a „fekete zongora”. Hogy miről egyre híresebb ez az ország, mely a sót s a vizet is megtagadja tőlünk emitt?
Európa egyetlen egységes állatkert-országa. Egyetlen, ahol a barnamedvék abszolút szabadságát alkotmányok, parlamentek, bíróságok védik az ember, a homo sapiens kárára. Ilyen még nem volt Óegyiptom óta sehol suhunt, de nem ám. Kalapot le mindenütt, ha a medve kosztra s kvártélyra caplat egykedvűen Székelyföldön, amely jogilag nem is létezik, csak akkor, ha benne járnak érinthetetlen védelemben a vadak.
Medveálom ám ez az állam! Ilyen még nem volt eddigelé, most meg ember tervez, s Isten végez jogot a medve javára. Magam írtam egy medve által meghántott fejű zabolai munkás fiatalemberről úgy negyven éve. Jaj, felejtse el ő is, én is az élményt! De ne s ne, mert most benne a fejemben, hogy kártérítést harcoljunk ki számára visszamenőleg 40 évre! Hátha műanyag-forradalom után!
Zetelaka felé, Ivóban caplatnak a medvecsaládok. És hány helyen Erdélyországban, uraim! Medveálom ez itt, s az a vágy odafenn a parlamentben, hogy mi, magyarok mennénk már ki innen a medvékkel karon fogva, lenne béke végre e medvehonban, vadalkotmányos.