Májusban…

Május van és májusban, szinte minden fiatal felszabadul a hideg, esős hónapoktól.

Én is voltam fiatal. Igen, voltam, s nagyon, szerelmes. Többször is! Most már csak nosztalgiázom. Volt olyan, hogy egyik pillanatban öröm és eksztázis, önfeledt boldogság és felszabadult szárnyalás…, a következőben a legmélyebb kétségbeesés, gyász, düh, szerelmi bánat és keserűség…, a kedvesem még nem szeretett…, nem mert, vagy még nem tudott senkit szeretni, avagy nem tudta feldolgozni a korábbi szerelmét? S én éreztem testem minden porcikájával, hogy már kész vagyok szeretni. Volt olyan, hogy el kellett engednem, bár a lelkem összezúzva, kiszakadt egy kevés belőlem! Hullámzó érzelmeink könnyen megzavarhatják gondolatainkat, helyzetértékelésünket, és megnehezítik a tudatosodás és a spirituális felemelkedés lehetőségét. Május van és májusban, emlékszem, hogy az érzelmek elszabadulnak.

Hirdettem, hogy: „Május van és májusban mindenki szerelmes…” Talán ezt kéne dalolnom, ma is?! – s akkor a világ jobb és szebb lenne? Szeretni, ölelni, simogatni szeretnék, és igen, szeretkezni. Hisz olyan rövid az élet. Ma vagyunk, holnap nem. Talán nem is voltam szerelmes? Vagy az vagyok még ma is?!

Az idő múlandó. Fiatal nótaénekes korom jut eszembe, amikor nem voltak szomorú napjaim. Ha emlékezni akarok, előveszem a saját alkotásaimat is, nótafelvételek, fényképek… Szinte minden számhoz, amit életemben énekeltem, minden zeneszámhoz kötődik egy emlék, egy kép, egy lány, egy lopott csók…

Bármennyire szeretném az idő kerekét egy kicsit visszapergetni, sajnos, még megállítani sem lehet. Az idő túllép rajtunk, zakatol, mint egy gyorsvonat. Jó volna ma is boldogan, hittel, felszabadultan élni. Mindannyian melegségre, szeretetre vágyunk. Ha szerencsénk van, hozzábújhatunk kedvesünkhöz, elolvadhatunk a gyermekünk pillantásától. Vagy éppen egy kedves telefonhívással csempészhetünk melegséget rokonaink, barátaink életébe.

Hiányzik belőlünk a Jézus iránti szeretet?

Orbán Barra Gábor