Magunk megépítői

Voltak emberek, akiknek mindent elhittem. Hitelüket szememben kétség nem bántotta. Magam is igyekeztem megérteni őket minden áron, legyen, amit elhinnem bizalommal. Hamvas Béla (1897–1968) író, esztéta, filozófus, földműves ezek közé tartozik.

Hivatását jelölve föltétlen hozzá kell tennem, hogy a marxista kommunista Lukács György, maga mögött a kommunista rendszerrel, egyszerűen állás, kenyér nélküli sorsra tétette Hamvas Bélát. Földműves munkát vállalt.

Pár sor ez itt, a mondandóm alapjául. A szellemi csoda Hamvas tehát a maga bőrén és szándékain érezte a megvalósítás és a valóság súlyát. Most írom ide az Ő megfogalmazását. „A reálpolitika: ügyes lavírozás jó és rossz között.” Ezt azonban ne egy tehetetlen teknő hányódásának vegyük. Figyeljünk inkább a jelző, az „ügyes” fogalmi tartalmára. Higgadtan gondolkodva, kormányok és miniszterek rohannak felénk, közelmúltból és a jelenből. Körünkből pedig e reálpolitika elől menekülnek kenyér és valamelyes nyugalom reményében az emberek messzire, románok és főként magyarok. Tisztelettel fordulok Hamvas Béla felé, kikönyörögvén sírjából a megfejtést. Alkalmazkodni kell mindenütt, ezt magunk is megértjük. És szólal is a gondolkodó Hamvas, a maga logikája szerint. „Alkalmazkodás. Az a bizonyos lassú elpiszkolódás.”

Több műfajban sok százan kiáltják, hogy az élet még a legjobb körülmények között is megkívánja az alkalmazkodást. Hamvas Béla mosolyog és várja, hogy megértsük végre. Nála ugyanis az egyén, az ember nem más, mint önmaga megvalósítása. Az önalkotás viszont a csip-csup alkalmazkodásra nem építhet, mások hasznára. Mert önmaga nem lesz teljes és valós. „Az ember önmaga életműve. A mű az alkotó.” Ugye, így érthető, egyszerűbb?

Hadd idézem biztatóként még. „Nem műveltebbnek kell lenni, hanem éberebbnek. (…) Semmi lázadás. De semmit sem engedni.”

Abban megnyugodva, hogy az alig 71 évet élt Hamvas Bélát ma is érti az olvasó, a sajtó világára vetek egy sugarat, szintén felőle. – Sajtó. Skandalizátor.

Az író, filozófus is úgy érti, ahogy ma is látható, hallható; még az is, hogy ez sem általános ugyan, de vagyunk a magunk megépítői.