Felhívás!

Legyen meg a kezdet!

Tudom, nagy fába vágtam a fejszém. Ezt könnyű kijelenteni faricskálás közben. A népi közmondás valóságszólamát azonban elhallgatni nem lehet. Sokszor intettek jóindulattal, mit felejtsek el a látottakból, mintha nem is lenne, mert az egészségesebb lehet számomra. Azaz: hallgatni arany. Még mindig jobb a süketeket noszogatni, mint az igazságot elsinkófálni a meghallók elől.

Még mindig jobb a televíziózás elsikkasztásáról szólnom, mint ha a készülékbe vágnám bele a fejszémet. Soha ennyi nézője nem volt minálunk (sem) a televíziónak, mint az elmúlt, vírusos esztendőben. Szól a mondás, idézem: ki akárki, be senki. Nyílt arcok maszkok mögött. És ismét és szinte mindenütt: be akárki, ki senki! Hát érvényesül a tévé, védjük magunkat itthon. Kínjukba bambultak milliók, és én csak készültem elmondani, micsoda sötét szellemek és jellemek tolulnak föl a Nyugat által is megmérgezett televíziós áradatban. És nem, nem csak a vírus idején, nem.

A filmkultúrát elárasztotta az ordítva mosolygó szerelem, mely a szemeink előtt válik a bűnök budijává. Filmet csatornák sorát kapcsolva sem találsz revolverek, halottak nélkül. Ordítva beszél a vén, hazudik a 12 éven aluli és fölüli szexvezető, mert megvásárolhatóvá válik a téma, a lélek, igen a lelkiismeret, miközben ordítva beszélgetnek egy-egy pohár mellett. A tizenötödik csatornát is kipróbálom, s nem magamban beszélek, hanem magam is kiáltok, lám.

Valaki dobja be a kesztyűt, legyen már vége a népek erkölcsi, szellemi beoltásának. Nos, hogyan? Kitől várom az indító jelt? Itt támadnak fel a döglött erkölcsi, fekete lelkek, hogy századszor is elordítanák: a pénznek, a vérnek s mindennek adj jogot ebben a kuplerájban, ahol már a semmi, a holt lélek sem suhan, nem susog, hanem ordít, és jogot követel; és kap jogot a filmek erkölcsrontó, romboló uralmához. 

Szégyellem, ami van a filmvilágban. De kihez kiáltok? Valakiknek, hivataloknak, illetékeseknek el kell kezdeniük a rostálást ebben a kultúramentes filmuralomban, mely oly távol áll minden tisztaságtól, az erkölcs, igazság és szépség leszürkített falaitól. Nagy fába vágtam a fejszém? Vállalom, amit hivatásomtól, tollamtól elvárnak jók, jobbulók, tiszták és előrelátók.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.