Közbirtokosság van, erdő nincs

Olvastam B. Kovács András közbirtokosságokról szóló írását, és akkor esett le a tantusz, hogy milyen érdekességek vannak a legelő-erőd közbirtokosságok tevékenységében a megyénk területén. Régen a szüleink, nagyszüleink egyik biztos jövedelmi forrása és biztosítéka volt a téli tűzifa ellátásban. Na de nem ezt akarom firtatni.

Szentivánlaborfalván is volt két erdő- és egy legelő-közbirtokosság. A fordulat után, a 2000/1-es törvény alapján vissza lehetett igényelni a volt (államosított) közbirtokossági területeket. A szentivánlaborfalvi terület most a bodzafordulói város adminisztratív területén fekszik, és mivel a törvény úgy rendelkezik, hogy a visszaszolgáltatást az a tanács végzi, amelynek a területén van, így hozzuk fordultunk ügyünkkel. A szabályzat szerint elkészítettük az összes kért dokumentációt (telekkönyvi kivonat, tulajdonosok, illetve örökösök névsora stb. stb.), és bejegyeztettük az újraalakult vezetőséget a bodzafordulói bíróságon. Ez 2000-ben történt, de a 30 napi intézési határidő csúszott 22 évet.

Na, ugye, van közbirtokosságunk, vezetőséggel az élén, de valójában erdőnk az nincs. Tízszer-húszszor reklamáltunk, sürgettük, kértük, sőt, követeltük, de azóta sincs megoldva a probléma. Az indok az, hogy nincs erdőterület, amiből visszaadhatnák. Honnan is legyen, amikor a közbirtokossági erdőterületünket ők kiosztották, odaadták azon embereknek, akik valamikor nekünk vágták, termelték ki az öl fát fizetés ellenében. Ez a névsor megvolt valahol, és aszerint ők lettek a visszaigénylők. Na, hát ilyen is van Bodzafordulón.

Sokszor tettünk panaszt a megyei szerveknél, a prefektúrán, a megyetanácsnál, az RMDSZ-nél stb., de senki sem segítettek a megoldásban a mai napig sem.

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva