Koronavírusos vagyok

Április 10-i levelem óta (Kit tesztelnek, s kit nem?) teljesen tünetmentes vagyok, és a családomból is mindenki tünetmentes, akit leteszteltek, mert kapcsolatban voltak velem, és elkapták tőlem a vírust, így a lányunk családjában a vejem és az egyik unoka.

A közegészségügyi igazgatóság utasítása szerint a fertőzötteknek a negatívoktól el kell különülni, így szétköltözött a család: egyik fele ide, a másik – érintetlen – fele amoda. Az érintetlenség azért részben megkérdőjelezhető, mert ha a minta levételétől a teszteredmény közléséig, vagyis szerdától péntekig mindenki együtt lakott, a szétköltözés pillanatáig akár maga is fertőzötté válhatott, de ezt nem fogjuk megtudni, hacsak nem lesz tünetük. Egyelőre, vagyis több mint egy hete nincs. Az is megtörténhet, hogy ők átestek már a fertőzöttségen úgy, hogy nem is vették észre.

Mondták, be kell jelentenünk, hogy megkezdtük az elkülönítést, ezt felelősségvállalással megtett nyilatkozatban: a pozitívok a 112-n, a negatívok a DSP-nél. Az én adataim szerdától péntekig még nem érkeztek meg ahhoz a bizottsághoz, de azért nyilvántartásba vettek. Ellenőrizni azóta sem járt nálunk senki.

Miután az eredmény közlésekor a doktornő azt mondta, majd a kórházba is bevisznek tüdőröntgenre, vért fognak venni – vártuk, jöjjenek, de amikor egy hét elteltével sem történt semmi, telefonáltunk a DSP-hez. Mondták, rengeteg a munkájuk, de nagyon hamar mentőt küldtek.

Jó tapasztalat, hogy a járványügyi felelős Puskás doktornő, aki a pozitív teszteredményt közölte, készségesen válaszolt minden kérdésünkre. Rossz, hogy a hatóságok közti kommunikáció esetleges, de azokon belül is: miután egyszer szerdán közölték az eredményt a pozitívokkal, pénteken újból értesítették őket. A férjemmel azonban egy hét elteltével sem közölték hivatalosan a teszt eredményét, azt magánnyomozással derítettük ki.

G. L., Sepsiszentgyörgy