Kőolajat találtak Csíkban?

Viccet félretéve, bár nem a széles sajtónyilvánosság előtt zajlott az Amerikai Egyesült Államok romániai nagykövete, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, valamint Jean-Adrian Andrei csíki prefektus közötti tárgyalás, a látogatás okát firtatva arra következtethetünk a médiákban megjelent hírmorzsák és sajtónyilatkozatok alapján, hogy a világ legrégebb működő demokráciája Székelyföldön is fontosnak tartja figyelemmel kísérni „a román–magyar viszony alakulását”.

A székely elöljárók közleménye szerint a találkozón áttekintették a romániai magyar kisebbség és az oktatás helyzetét, valamint az anyanyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban, továbbá szóvá tették a nagykövet előtt azt a tényt is, hogy a térségbe továbbra sem érkezik a román állam részéről jelentősebb infrastrukturális beruházás. Mi több, Borboly Csaba a zárt ajtók mögött a zömében a magyar kisebbség által lakott régió politikai igényére, a területi autonómia intézményére is felhívta a nagyhatalmi megbízott figyelmét. Idáig az empíria. Ezen túl már csak spekulálni lehet a találkozó jelentőségéről és esetleges következményeiről.
Tény, hogy nem ez az első nagyköveti vizit, és korábban a bukaresti követség emberállományának kötelékébe tartozó különböző szakértői attasék is ellátogattak már a székely megyékbe. És bár a figyelem töretlennek mutatkozik, ebből még nem következik, hogy az erdélyi magyarok ezt az udvarias viszonyt készpénzre tudnák váltani békés emancipációs küzdelmük során.

Nem tudni, hogy mi járt Hans Klemm fejében, ahogy azt sem, hogy hazaérve diktált-e sürgönyt Washingtonba, jelezve a zöld utat az amerikai nagyvállalatok székelyföldi befektetései előtt. Vagy hogy rebbent-e a nagykövet szemöldöke az autonómia szó hallatán?

Mert valljuk be, elég fura képződmény amerikai szemmel nézve ez az erdélyi magyar kisebbség. Hisz annak ellenére, hogy egy geopolitikai értelemben vett tektonikus árok tőszomszédságában követelik a kollektív jogaikat, a világ, sőt Európa más kisebbségeihez képest ezt békés, demokratikus eszközökkel teszik. Fáradhatatlanul. A birodalmi tapasztalatok felől nézve ez szinte valószínűtlennek tűnhet!