Kohéziómentes pártocskákkal

Amikor úgynevezett kegyelemkenyeret simogattunk, éhen szeretetre és önbizalmat is adó erőnlétre, még nem zavart ilyen kegyetlenül, hogy mindenki mindent maga akart megmagyarázni valamilyen kohéziómentes párt nevében. Ma már zavar ez az állapot, de annyira, hogy magam is kutakodom az igazság s az igazak nevében. Így van, így vagyunk. Nem is mellesleg tapasztom ide azt is, hogy aki nem keres, kutat, az a véletlenre bízza, ki csönget holnap a kapun.

A deltaváltozatú vírus egyetemes támadást intézett az emberiség ellen, ahogy azt tanulta a koronavírustól, nagy elődjétől. Mindenki gyanús, aki él – visszhangzik bennem Arany János verséből (Tetemre hívás). Még talán nyugtató is lehet, hogy elszántan védekezik a halandók egy része. Igen, így, míg a másik rész nagy hangon s a maga igazával döngetve kaput s falat, beszél, állítja azt is, hogy a negyedik hullám igenis kitaláció: hogy egy kártékony embercsapat összefogott, hogy a túlzsúfolt földgolyó lakosságát megritkítva a maradék létét jobbá tenné.

Ezt nem hiszem, hát le sem nyelhetem, el sem fogadom, hogy valahol KuKuklávenben összehoztak egy új hullámot az emberiség ellen. De nem merek még pontot sem tenni az előző mondatom után, hiszen az első világháború kórságát is bandák, brantok és bandácskák ötölték ki és olyanra! Nem is beszélve a másodikról. Akkora aljasság tán azóta sem vala, mint volt akkoriban. Nyugati „testületek”, politikai csürhék szálltak és szóltak az egész emberi baj léte és elveszejtése dolgaiban. És a tegnap még lappangott Európában az öngyilkosságba hajtó banda, ma már nyíltan és milliárdos támogatásokkal serkentik a szakadék felé az országokat, a hazákat Sorosék. A Sorosok.

Hányadik hullám is következik? Kohéziómentes pártoidocskákkal tehetetlenek vagyunk ezen a csatamezőn.