Felhívás!

Kimúlt szakoktatás?

Bevallom, igencsak elkeserített az az újságcikk, amely a múlt hét végén beszámolt a sepsiszentgyörgyi szakoktatás helyzetéről. Jobban mondva betegségéről és a kimúláshoz közeli állapotáról. Legalábbis ezt lehetett kikövetkeztetni abból a szűkszavú látleletből, amely erről a tanácskozásról készült. Azt lehet ezek után sejteni, hogy járnak ugyan a diákok iskolába, de úgy néz ki, teljesen felesleges a szakmai ismeretátadásról beszélni, mert nincs, akinek.

Jelen vannak a fiatalok, minden nap eljárnak az iskolába, havonta felveszik az államtól kijáró kétszáz lejt, s a duális oktatásnak nevezett gyakorlat után járó másik kétszázat is, de vajmi keveset foglalkoztatja őket maga a mesterség. Nos, ez az a pont, amelyről nem tudtak előbbre lépni a tanácskozók, a jelen lévő pedagógusok, tanulók és cégvezetők.

Kereken harminc esztendeig tanítottam szakmunkásképzős fiatalokat. Ez idő alatt persze akadtak gondok, de azért ilyen mélypontra nem jutottunk. A sarkalatos megfogalmazások csak akkor érnek valamit, ha a bátor kijelentők valamiféle megoldást is sugallnak. Az való igaz, hogy főleg a szülők szívesebben látnák gyerekeiket értelmiségi pályára felkészítő iskolákban, nagyon sokan viszont nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy jelenleg éppen a kiváló kétkezi munkások iránt nagy a kereslet.

Én most is fenntartom azt a többször és több helyen is elmondott véleményem, miszerint a pályaválasztásba be kellene vonni a helyi önkormányzatokat is, mérjék fel ők, az elkövetkező időben milyen szakemberekre lesz szükség, s akár ösztöndíj formájában segítsék a náluk jelentkezőket, azzal a biztatással, hogy végzés után otthoni cégnél állhatnak munkába.

Az érdeklődés lanyhulása a diákok részéről azért is megfigyelhető, mert a szakmai titkok megértetése, megértése, gyakorlása a magas létszám miatt szinte lehetetlen. Áldozni kellene arra, hogy kisebb létszámú csoportokba osszák be őket, így az oktató figyelme mindenkit számon tartana. Erre volt példa valamikor, de időközben az okosabbnak tűnő megoldások eltűntek a süllyesztőben. Ha egy jó sportoló mellé oda tudnak állítani külön edzőt, miért ne lehetne ehhez hasonlóan, a szakmatanulást is ilyenformán kezelni? Gyűlés rengeteg volt és még lesz a szakmatanulásról, de megoldás nélkül tényleg kimúlik. 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.