Ki kell állni politikai foglyainkért!

Folyó év január 4-én múlt másfél éve, hogy a román legfelsőbb bíróság végleges ítélete következtében letartóztatták és börtönbe csukták Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. Szégyenteljes és felháborító a sorsukat megbélyegző bukaresti döntés az ellenük lefolytatott eljárással együtt.

Szégyenteljes és felháborító, mert egy rossz minőségű és zavaros, ebből kifolyólag pedig érthetetlen és értelmezhetetlen hangfelvétel nyomán hurcolták el őket 2015 decemberében. Szégyenteljes és felháborító, mert indokolatlanul tartották 11, illetve 10 hónapon keresztül előzetes letartóztatásban, köztörvényes bűnözők között. Szégyenteljes és felháborító, mert a szabadságukat megvonó döntés bizonyítékok hiányában, ráadásul az ügyrendi szabályok durva megsértése árán született.

Azóta sok víz folyt le a Feketeügyön és a Dâmboviţán, de a jogszerűtlen ítélet érvényben maradt, és a kézdivásárhelyi fiatalok továbbra is rácsok mögött vannak a román igazságszolgáltatás örök szégyenére. A védőügyvédek bizonyítékok hiányára, valamint tartalmi és formai hibákra rámutató óvását ugyanis, ennek megalapozatlanságára hivatkozván, két alkalommal is visszautasították az illetékesek.

Nem kétséges, hogy az igazság helyett gazságot osztogatók a tetteikért majd elnyerik méltó büntetésüket, hiszen Isten ítélőszékét ők sem kerülhetik el. De mi, székelyek sem. És lehajtott fejjel kell előtte megállnunk, mert nem követtünk el minden tőlünk telhetőt a honfitársaink feje fölött függő veszély elhárítása érdekében. Nem vonultunk kellő létszámban az utcára, mikor annak ideje volt, nem hallattuk kellő erőséggel a hangunkat, és nem éltünk a polgári engedetlenség törvényes eszközével. Annak ellenére sem, hogy Beke István és Szőcs Zoltán ártatlansága az első pillanattól nyilvánvaló volt. Ugyanakkor az is, hogy a hatalom a magyarságuk büszke vállalása és a jogainkért való bátor kiállásuk miatt lépett fel ellenük. És a gyávaságunk, valamint közömbösségünk láttán vérszemet kapva sújtott le rájuk.

Felelősek vagyunk tehát a megpróbáltatásaikért, amelyet az igazuk tudatában ők egyenes derékkal viselnek. Mi viszont csak akkor járhatunk felemelt fejjel, ha kinyilvánítjuk, hogy együtt érzünk velük, és nem hagyjuk magukra őket.