Ki honnan és hová vonul?

Egyáltalán nem hűltem el, nem rázott bele hideg a saját gatyámba azon a reggelen, amikor azt olvastam, hogy az RMDSZ kivonult a kormány mögül. Miért, egyáltalán mögötte állott?! Május 23-a óta nem támogatja a kormányt. Nem esett nehezemre a korai órán föltenni a harminc-, a hatvanéves ősi kérdést: miért? Egyáltalán támogatta a romániai magyarság a rettenetesnél is szörnyűbb fasiszta, fél- és másfél fasiszta román kormányokat?

Ezek szerint igen. Ne jöjjön nekem és ne menjen senkinek a magyarázat, hogy igen, de…, bizonyos fokig pláne, annak okáért azonban egyáltalán mégis… Ilyen tömören nem akarok fogalmazni, csak azt veszem ijedten tudomásul, hogy vallott az RMDSZ, amikor megtagadta a román kormány további támogatását. Akkor is, amikor börtönbe vetették a csillagszórós fiatalokat. Akkor is támogatta, amikor nemrég rázuhintotta a kormány a maradék magyar nyelvű orvosi egyetemre a technikai intézetet…

Nem keresem a rejtett titkokat ebben a képtelen, fajgyűlöletben rendíthetetlen és abban önismétlő kormányzagyvalékban; azt keresem inkább, miért és mikor (mikor nem) támogatta legerősebb magyar pártunk a román kormány(oka)t? Nem játszom elhűltömben és magyari hulltunkban az írásjelekkel vagy nemzeti jelképeinkkel.

„Az RMDSZ kivonult a kormány mögül”. Ez azt is jelenti, hogy eleddig gondosan be volt rendezkedve-illeszkedve oda? Ez nem igaz! Ez a magyar párt nem érezhette magát illeszkedett állapotban soha (amióta van), amíg rettegésben élnek a szavazói, a fajtársai, nemzettársai! Nem kérek nyelvtani vagy ok- és állapotfejtő magyarázatot, abból elegem van. Azt keresem, mi mindenben támogatta – ergo: támogattuk – rendre-szerre a sikkasztók, milliókat habzsolók, bűnözőket kimentők, magyarságunkat pusztítók kormányait. Akkor kellett volna „kivonulnia” és mindenkorra a kormány mögül, amikor román kormány(fő) verette a védekező magyarokat Marosvásárhelyen, részeg golánokkal szétverette az RMDSZ gyűlését, kiverette az író Sütő András szemét.

Nagyon rég betelt a pohár. Markó Béla „aranymondását” idézte néhány éve Tusnádfürdőn a sátrunkban Borboly Csaba, Csík megye elnöke: „Nem az a fontos, mennyi hiányzik az üvegből, hanem hogy mennyi van benne.” Ezt én akkor úgy értelmeztem: nem az a fontos, mennyi hiányzik az üvegből, hanem az, hogy ki itta ki.

Mi nem vonulunk ki, de türelmünk igen-igen fogytán. Csakugyan betelt a pohár.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.