Két világ mezsgyéjén

Román tévé egyes/kettes, ide-oda kattintok. Az egyesen Mircea Geoană. Hol van már a „Mihaela, dragostea mea?” Őmarconasága immár NATO-főtitkárhelyettes. Szeme sem rebben, hüllőtekintet. Feszültség a keleti határon, de mi a NATO-ban, geostratégiai egyensúly, a NATO vigyáz, hibrid háború, de jó, hogy a NATO, oroszfenyegetés és NATO-válasz. Ádámcsutkája le-fel, ahányszor a NATO-t említi.
(A kettesen moldvai falusi ház, a falon kézi szőttes, kopott szőnyeg, halovány katonafénykép. Két asszony felfejkendőzve, időette pruszeklik, otromba szoknyák. Vajon valaha hordtak „városi” öltözetet? Erősen kétlem. Mindkettejük keze serényen jár, egyiküknek a szája is. A diót megőröljük, így ni, és egy kis vízbe beáztatjuk. Közben készül tészta, né, milyen tiszta a liszt, de azért mindig megszitálom, elkeverjük, betakarjuk, pihenni hagyjuk, mert ilyenek vagyunk mi, emberek is dolgozunk, de pihenünk is, és az áldott búza, a kenyér, az élet forrása is megérdemli a csendes kivárást.)

Johannis, Biden, Macron meg a NATO. Agresszor oroszok, NATO-védőernyő Románia felett. Emlékezel, olvasó, a régi gramofonlemezekre? His Master’s voice. A hűséges kutya felismeri a gazdája hangját. Geoană úr nem felismeri, gépiesen ismételi a gazdája hangját. NATO, NATO – kattognak a jéghideg szavak, mint Chaplin filmjében az új világ fogaskerekei, NATO, NATO – megakadt a gramofonlemezen a tű, már csak ennyit ismétel…

(Most a diót rátesszük a négyszögre lapított tésztára, ügyesen ráhajtjuk, megkenjük, és a tálat betesszük a felhevített kemencébe. Azaz ne, ne siess! Kétszer keresztet vet a készülendő süteményre, és csak azután adja át a kemencének, mert csak ló zabál úgy, hogy nem gondolja meg, minden falat áldás, amit meg kell törni, továbbadni.)

Ó, boldogságok boldogsága, el sem hagyta az óhaj elnökünk ajkát, és jönnek a katonák, amerikaiak, franciák. Tíz, száz, ezer, tízezer, ki számolja, mert a NATO, a NATO…

(Tessék nézni a gőzölgő süteményeket, és kóstolni bátran. Most a másik asszony a kamera elé hajol, és bizalmasan elárulja: szeretettel kell csinálni, mert ha nem, se íze, se áldása, ezt ne feledjék!)
Egy ország, két világ. Lehet, tessék választani!