Két vasat tartani a tűzben

Két szakon tanulni – nem meglepő módon – kétszer annyi felelősséggel jár. Ezt rögtön megtapasztaltam, amikor eldöntöttem, hogy igenis két különféle területen fogok továbbtanulni. Azóta viszont eltelt egy teljes tanulmányi év, és tapasztalataim alapján a párhuzamosan végzett tanulmányoknak megvan a maga szépsége és nehézsége egyaránt.

Egyrészt, álmodhatsz nagyot azáltal, hogy friss végzősként nem választasz az eltérő érdeklődési köreid közül, hanem akár két területbe is beleveted magad. Ugyanakkor a különböző szakok szépen segítik, kiegészítik egymást. Ezenkívül abban is bizakodhatsz, hogy több pozícióban megállod majd a helyed, ha a munkába állásra kerül a sor.

Másodrészt, erős elhatározásra és kitartásra van szükség egyszerre két szak elkezdéséhez. De a legfontosabb: látni azt, hogy milyen célból vágsz neki. Hiszen néhány hónap gyűrődés után az egyetemen, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy miért is akartuk tanulni ezt az egészet.

Egyszerre két szakon tanulva azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés idő jut magamra, a családomra és főleg olyan tevékenységekre, amelyeket szeretek és segítenek feltöltődni, kikapcsolódni. Így keveset tudtam pihenni, és ezért a folyamatos teljesítés is nehezebbé vált az egyetemen. Nem tudtam tervezni, egyáltalán nem tudtam megmondani, hogy mihez kezdek, ha befejezem a tanévet. Csupán a határidőket és a teljesítendő feladatokat láttam magam előtt.

Azóta, hálaistennek, sikeresen túl vagyok minden vizsgámon, és hamarosan mindkét helyen lezárom ezt a tanévet. Azoknak pedig, akik dupla szakon gondolkodnak, azt javaslom, igyekezzenek lazán hozzáállni a tanulmányaikhoz, ne törekedjenek a legmagasabb osztályzat megszerzésére minden egyes tantárgyból. Fontos, hogy időt szánjanak magukra és a számukra fontos tevékenységekre, hiszen az egyetem nemcsak egy szakma elsajátításáról szól, hanem önmagunk és a körülöttünk lévő világ megismeréséről is.

Ilyés Andrea