Kesergek, háborgok…

Advent van. Az év utolsó napjainak küszöbén gondolkodom. Korosztályom emlékszik, hogy a kommunista párt, a milícia, a szeku irányításával és félelmében éltünk. A nyolcvankilences felfordulás után is maradt a szigorítás. Mindig valakinek az irányítása, hatása alatt cselekszünk, mert az emberek jóhiszeműen elfogadják. Pláne most, mióta úgy két éve rettegésben élünk.

Itt kering felettünk, mögöttünk, vagy ki tudja, hol a fenében leselkedik, hogy lecsapjon ránk ez a fránya koronavírus. A rádión, televízióban, Facebookon százszámra zúdítják az információt „okos emberek”, köztük orvos is, akik az általuk félrevezető igazságokkal próbálják átitatni az emberek agyát, hogy lázadjanak, ne tegyék azt, ami normális. A rettegő, gondolkodó, épeszű ember infarktust kap vagy agyvérzést, s még emellett nap mint nap el kell szenvednie a magyarság elleni támadás valamilyen formáját. Advent hatása valahol eltörpül…

Gondolkodjunk, s vegyük észre, hogy valakik megmondják, mit gondolj, hová menj, tedd fel a maszkot a képedre, moss kezet. Nem így van?! Mert vajon honnan kapod a törvényeket? Mindent elfogadunk. A tömegkommunikációs eszközök félrevezetők… Érezhetjük, hogy tulajdonképpen rabok vagyunk, hozzáláncolva egy fizikai testhez, és elhisszük, amit a televízióból diktálnak. Ők pedig az Európa Uniótól kapják a parancsokat.

Hát nem eldöntik, hogyan cselekedj? Hogy munkanapokon kelj fel. Kérdezték valaha is, hogy hová kívánkozol? Nem, de reszketsz, félsz. Visszaszólni nem mersz, mert gyáva vagy. Nem, mert ha igen, repülsz. Kirúgnak. Munkanélkülivé válsz. Mindig az erősebb eb… eszik. Így volt ez ezelőtt is, így van ez ma is. Ahogy Voltaire mondta: „vagy uralni akarnak, vagy azt akarják, hogy az egész emberi nem gyűlölje őket.”

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy