Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Kényszerrend

Egy nap még fiatal vagy, szabad és boldog, aztán másnap már azon pusmogsz a mosogatógép kipakolása közben, hogy valaki a kiskanalakat fordítva tette vissza a helyükre. Feláll a szőr a hátadon, ha a villa a kések közé keveredik. Mániákusan ellenőrzöd, hogy az abrosz bojtja be van-e tűrődve, a függöny egyformán van-e kikötve, a fűszertartó pontosan úgy áll-e a konyhapulton, ahogyan látni szereted. Az esti nasik, poharak elpakolása közben nem jár más a fejedben, csak az: „de ennek nem is itt van a helye, na.” Nem, fél centivel arrébb, egy fiókkal lennebb.

Egy nap még fiatal vagy, bohó és szétszórt, másnap azért mondod le a kávézást a barátnőddel, mert ki kell takarítanod a kamrát. Egy nap még összemosod a fehéret a színessel, másnap már külön mosásba válogatod a fehérneműt és a pólókat. Vonalzóval helyezed a vázákat a kandallóra, hogy pontosan legyenek aszimmetrikusak. Beszélgetsz a haldokló szobanövénnyel, hogy térjen vissza, mától már képes vagy életben tartani. Nem eszel süteményt, mert aznap mostál fel a konyhában, és nem rendelsz ebédet a munkahelyedre, mert van otthon húsleves.

Egy nap még fiatal vagy, nem érdekel semmi, csak az élet megélése. Kacagsz anyukádon a takarításmániája miatt, hogy mekkora örömét leli a mosásban, és bosszant, hogy mennyire fontos neki, a párna a „helyén” legyen, a kanapé sarkában. Nem érted, mi van vele, miért nem él a mának, miért nem fontosabb neki a pillanatnyi szórakozás, mint a hosszantartó rend és fegyelem. Eldöntöd, te sosem leszel ilyen. Aztán másnap már háztartást vezetsz. Egyik napról a másikra, egyre jobban hasonlítasz női felmenőidre. Felfedezed magadban a nagymamádat, ükanyádat, kuncogsz magadban, de beismerni más előtt nem mered.

Talán lenne olyan pszichológus, aki kényszerbetegségnek nevezné eme tüneteket. Biztosan elmagyaráznák, miért vagy beteg a két füled között, és kezelésként felírnák, hogy egy hétig mindennap felemás zoknit húzzál. De te tudod, ez nem pszichológiai ügy, csupán családi. Beléd ivódott, beléd nevelték, ha olykor még harcoltál is ellene.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük