Kedélyes nyomorúság

Nem szabadna összetéveszteni az okot az okozattal, a körülményeket a következményekkel. 1947-ben a rettenetes szárazság miatt Erdélyben igen kicsi volt a termés, és igen nagy az éhség. Székelyföldről a gyerekek százait vitték el családokhoz Belső-Erdélybe, Szilágyságba, mert nem volt mit ennük adni. (Ezért is repestem hétfőn boldogan, amikor eleredt az eső itt, Háromszéken, ez újabb száraz időszakban.) Hadd ne beszéljünk sokat az akkori lakosság kedélyállapotáról. Azért is emlékezem emitt egy keveset, mert egy román gazdasági szakértő azt mondja a mai romániai helyzetről, hogy a lakosság közérzete romlik, elment az emberek kedve a vásárlástól.
Látom, ahogy ülnek tízezrek étlen, szomjan a padokon, mert nincs munka, és nincs kenyér; kártyáznak, és nézik az eget Bukarest fölött. Mert az egek ottani állása határozza meg az emberek kedélyállapotát Sepsiszentkirályon is. A regáti gazdasági és nemzeti jégverés meg szárazság, az országtolvajlás sürgése miatt csóváljuk Erdélyben a fejünket, hogy ejnye-bejnye, kinek is van itt kedve házat, lakást, kolbászt, vajat, gépkocsit vásárolni.
Való igaz, elment a lakosság kedve a pénztelen szegényedésben, rossz a hangulat, mondhatni elegünk van a köröttünk röpdöső és taroló politikai aszályból. Ezt úgy fogalmazza a bukaresti közgazdász, hogy elment a nép kedve a vásárlástól. Hát nem a vásárlástól ment el a kedvünk, uram! Aszályos időben figyeljük bizony, hogy mikor merészelnek ráébredni és rámutatni az okokra, a gazdasági lemaradás okaira.
Meghalt szegény jó Ștefan Ciocan Hunyad megyei kiváló új­ságíró. Hadd idézzem szavait és szellemét, melytől rettegtek fasisztoid kollégái. „Akik meg fogják elégelni a bukaresti vezetést, azok épp az erdélyi románok lesznek… Egy évszázada erőlködik Bukarest, hogy lezüllessze Erdélyt, Bánságot, Partiumot, Máramarost a Kárpátokon túliak szintjére…” (Simó Márton emlékírásából).
Nem, nem az egyetlen az immár néhai Ștefan Ciocan, aki világosan látta és fölmutatta írásban az állapotot, melyben élnünk adatott, immár közel száz esztendeje. Mostani román történészek is szólnak, és tőlünk is távol áll a lázítás, közel az igazság. És ez nem kedélyállapot kérdése, uram.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.