Karlendítés

A múlt héten az anyaországban a legtöbb port kavart esetet a Sneider Tamás Jobbik-elnök három évvel ezelőtti esküvőjén készült video kiszivárgása jelentette, melyből kitűnik, hogy az ifjú ara férje nyakában többször is náci karlendítést mutat be.

A kormánypárti sajtó szerint ez is azt mutatja, hogy a Jobbik „cukisodása” taktikai jellegű és álságos, Vona Gábor szerint Sneidernek bocsánatot kellene kérnie, a Jobbik szóvivője, Szilágyi György pedig átdobni igyekezett a döglött macskát a szomszédba, azt állítva, hogy a Fidesz „egy kilencvenes éveiben járó, zsidó származású embert tesz felelőssé mindenért, ami burkolt antiszemitizmus.”

Érdemes megállni egy szóra az utóbbi kijelentésnél, mert ennyi hazugságot egy mondatban ritkán tömörít politikus, még akkor is, ha jobbikos. És ebben a legkisebb valótlanság az, hogy Soros nem a kilencvenes éveiben jár. Annál sokkal súlyosabb valótlanság, hogy a Fidesz „mindenért” őt okolná. Mert jut a felelősségből bőven a Fidesz igaz és megalapozott retorikájában Macronnak, a bevándorláspárti uniós politikusoknak és a nemzetáruló magyar ellenzéknek egyaránt. Azt meg épp a jobbikosok pontosan tudják, hisz évekig hirdették, hogy a világot a globális háttérhatalom irányítja, hogy e hatalmi góc törekvése Európa tönkretétele a modern kori népvándoroltatással, és azt is, hogy ennek a hatalomnak egy jól látható figurája Soros György.

Végül, de nem utolsó sorban botrányos hazugság azt állítani, hogy ha valaki valamiért bírál egy zsidó származású embert, akkor az burkoltan antiszemita. Erről épp a Jobbik egykori szellemi mentora, Csurka István írt igaz sorokat a kilencvenes években, abban az időben, amikor a bolsevik média- és politikai elit egyes tagjai a zsidóságuk mögé igyekeztek bújni a politikai számonkérés elől.

Ami egyébként a karlendítést illeti, hadd jelezzem, e gesztussal egyenértékű elítélésben kellene részesülnie a Che Guevara-pólók vagy a vörös csillagok viselésének és általában azoknak a gesztusoknak, melyek a kommunista rendszerrel való azonosulást hirdetik. A két diktatúra között ugyanis érdemi különbség nem volt emberiességi és erkölcsi szemszögből: teljesen mindegy, hogy faji alapon vagy osztályalapon irtanak ki embertömegeket.