Jobbikos végjáték

A múlt hét politikai szenzációjának is nevezhetnénk Jakab Péter lemondását, ha nem lett volna ez várható lépés részéről. Jakab ugyanis mind az elnökségen, mind pedig a frakción belül kisebbségben maradt, egyik testület sem fogadta el pozíciójának megerősítésére illetve bebetonozására vonatkozó javaslatait.

E hét legelején már arról írt a sajtó, hogy a frakcióvezetői tisztségéből is jó eséllyel leváltják, mi több, szóba került annak lehetősége, hogy kizárják a frakcióból.

Az elmúlt években már többen leírták, hogy Jakab Péter lehet a Jobbik Retkes Attilája. (Retkes volt a gyászos emlékezetű SZDSZ utolsó elnöke, akire nagyjából az a feladat hárult csak, hogy utolsóként eloltsa maga után a villanyt.)

Egy jelentős különbség azért van köztük. A Jobbiknak Jakab adja meg a kegyelemdöfést, Retkesnek nem sok esélye volt bizonyítani. Ugyanakkora Jobbik egyelőre parlamenti erő. Négy évig garantáltan számolni kell vele, akkor is, ha elvesztette bázisát,  tagságát és hitelességét.

A Jobbik sorsa lényegében az ellenzék vezérének, Gyurcsány Ferencnek a kezében van. Ha a nagy machinátor úgy véli, hogy szükség van a Jobbikra a „szivárványkoalícióban”, akkor oszt lapot nekik, ha úgy látja, hogy feleslegesek, akkor elengedi a kezüket.

Jakab Péter imázsának aligha tett jót, hogy a sajtó részletesen foglalkozott megválasztásának körülményeivel, tételesen azzal, hogy pont az a polgármester, név szerint Földi István hozott létre a küldöttgyűlés előtt mintegy kilencvenegy fantom-alapszervezetet, akit nemi erőszak kísérletével vádolnak. Az pedig, hogy Jakab a rendkívül kínos ügyben az agresszor oldalára állt, morálisan nehezen minősíthető.

„Minden parizer elfogy egyszer” – írta ki Varga Judit igazságügyminiszter a Facebook-oldalára, utalva Jakab parizeres szelfijeire. Tény, ami tény. Jakabnak eddig volt.

A Jobbik pedig a politikai senkiföldjén találta magát, funkciótlan, mondanivaló, eszmei iránytű nélküli párttá vált. Mégiscsak észbontó helyzet, hogy a Csíksomlyói Búcsút a tudatlanság és gyűlölet fesztiváljának nevező, minden nemzeti gondolatot zsigerből gyűlölő Konok Péter hiányolja a Jobbik retorikájából a jobboldaliságot. Innen nincs már visszaút a nemzeti oldalra.

A Jobbik ma egy maroknyi elvtelen karrierista eszmeileg steril magánvállalkozása.