Játékos versek

Mondhatnánk akár azt is, játékos kedvű versmondó tanulók vetélkedtek megyeszerte az elmúlt hetekben, legutóbb a Székely Mikó Kollégiumban. Vagy hetvenöten kerültek össze a döntőre a megye különböző iskoláiból, s résztvevőként, zsűritagként állíthatom, vidámságból már az első percektől nem volt hiány, hiszen a vidám versek vetélkedőjét egy vidám dallal kezdtük.

Engem ért ugyanis a megtiszteltetés, hogy beintsem az éneklést, s csodák csodájára, nem volt olyan szavaló, aki ne tudta volna énekelni a Kiment a ház az ablakon kezdetű, mosolyt fakasztó éneket. S mihelyt a vénasszony zsúpot kötött a hátára, a gyerekek is elszéledtek a hátralévő óra terhét viselve, más terembe, egyik helyen az ötödikesek, másik helyiségbe a hatodikosok, s egy helyre a hetedikesek és nyolcadikosok.

Közel nyolcvanan nevetgéltek a vidám verseken, s bizony öröm volt hallgatni és hallani, hogy költőink közül milyen sokan ültek fel a humor és vidámság szekerére, s a szekérderéknyi versvagyonból kedvükre válogathattak a versmondók és tanáraik. Talán nincs is értelme felsorolni a költők nevét, hiszen mások is helyet követelhetnének maguknak a kiválasztottak mellett. És talán örvendezhetünk is annak, hogy ebben a sanyarú világban egyre több kiváló költő mártja tollát a humor tintájába, s a régebbről ismert, szinte-szinte agyonszavalt alkotások mellett megjelennek újak, újabbak, amelyek nem csupán a versmondó szavalók érdeklődését keltik fel, és sokszor nevettetően ugyan, de az értő fülek számára nagyon is gúnyosan juttatják eszünkbe botlásainkat, hibáinkat, akadékoskodásainkat.

Egyik-másik amolyan intő szándékkal figyelmeztet gyengeségeinkre, s lévén, hogy ezt a nevettetés szándékával teszi, inkább az elevenbe mar. Bizonyára a szavaló iskolások kevésbé érzékelik a felnőtteket is kifigurázó verssorok súlyát, ám hallgatókként már jóízűeket tudnak kacagni a pellengérre állított személyen, magatartáson, viselkedésen.

Amint fentebb jeleztem, megnőtt a versenyen elhangzott versek szerzőinek tábora, emiatt kevesebb lett például a Kányádi- vagy Varró Dániel-alkotás. Megjegyeztem viszont magamnak, hogy aránylag kevés volt az erdélyi alkotó. Egy biztos: ezek a versmondások, amelyek tulajdonképpen megmozgatták egész Háromszék diáktársadalmát, sok barátot szereznek ennek a sokszor mellékvágányra kényszerített műformának.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.