Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Isten közelségében

Elvesztettem egy drága jó embert, rokont, barátot, testvért. Drága unokabátyám halála óta a napokban nagyon sokat elmélkedtem… Tavasszal, a Sugás vendéglőben egy kávé mellett vitáztunk Lacikával a halálról. Ott beszéltünk arról is, hogy a WakeForrest Orvostudományi Egyetem professzora szerint a halál illúzió, amelyet az emberi tudat generál. Robert Lanza könyvében azt állítja, az emberi tudat az életet a testtel azonosítja, és a test meghal. Szerinte az emberek azért hisznek a halálban, mert azt tanították nekik, hogy meghalnak. Az ember azért látja kéknek az eget, mert így tanulta, de az agy sejtjeinek megváltoztatásával elérhető, hogy ugyanaz a személy az eget zöldnek vagy vörösnek lássa.

Keresztényként azt hiszem, hogy az emberi tudat az élet, ami a testtel azonos, és ha a test meghal, a lélek felszáll. Tudósok véleményeit olvasva, tanulmányozva úgy is meg lehet határozni, hogy a tér és az idő csupán az emberi tudat eszköze, vagyis a halál és a halhatatlanság csakis egy olyan világban létezhet, amelynek nincsenek térbeli, időbeli határai. Az emberi élet egy évelő virághoz hasonlítható, ami a halál után egy másik univerzumban nyílik ki.

Az élet, amelynek hordozói vagyunk, az a lélek, amit Isten lehelt az emberbe a teremtéskor, tehát halhatatlan. Vagyis az örök életet „senki nem ússza meg”, csak az nem mindegy, hogy azt a másik létformában folytatódó életet a pokolban, hitetlenként, vagyis Istentől elszakítva, távol, szeretetének teljes hiányában, vagy Isten jelenlétében, közelségében, szeretetét folyamatosan élvezve, a mennyországban kell-e megélnünk. Még mindig hisszük a teremtett világ képeit, a bolygókat, fémeket, színeket… Bízunk Istenben, a világ teremtőjében, mert kell léteznie a feltámadásnak. Tudjuk, hogy eljön az elszámolás napja.

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. augusztus 19., 12:50
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Fikker János:

    Létünk a Tér- Időben…

    Tereket szül a Tér, a Térben.
    Időtlenül, megújhodik.
    Állandósult,és észrevétlen.
    Csillagok milliárdjait,
    keringteti egy Ős Erő,
    titkos, teremtő elv szerint…
    És nincs Idő, mert végtelen,
    örökös mozgás van a Térben.
    Eszünkkel, fel nem fogható,
    a „Mű” mögött ,az Alkotó,
    örökös Törvénye igazgat,
    Fény,és Sötétség változó,
    tágulva,egyfelé haladnak…
    Egy középpontban robbannak,
    a bolygóközi megfáradt csillagok,
    „fekete lyukakat” hagynak,
    a túloldalt,Te nem is láthatod…
    De érezheted, nem vagy egyedül!
    Ráhangolódhatsz, az Űr Zenére,
    a sejtelmesen pulzáló Fényre.
    Az üzenetre, amely Feléd árad,
    hogy megnyugtassa talmi vágyad.
    Körkörös hullámok között,
    megláthatod a felsejlő Arcot,
    a még mindig Teremtő Istent,
    aki időtlenül szeretve alkot…
    Figyelmeztet,hogy jó legyél,
    mivel a legszentebb, a Jóság!
    Önnönmagát szüli a Tér,
    és nincs Idő! Ez bizonyosság!
    Bármennyit élsz, átlényegülsz!
    Fényed, sötétre változik.
    De a Sötétből, újra Fény lesz!
    Ne félj! Az ember,azért álmodik,
    mert volt, és lesz,és élni fog.
    Örökös mozgás van a Térben!
    Ahol a létezés Időtlen !
    2020.Aug.19.