Felhívás!

Iohannis, a pecsovics*

Iohannis, a pecsovics* Vélemény

A szüleim úgy neveltek, hogy tiszteljem a tanárembereket. Felnőve ez akkor is érvényes volt, ha a tanárember nem iskolában, a katedrán, hanem máshol folytatta a tevékenységét, például polgármesterként. Így ismertem meg Klaus Iohannist is, polgármesterként. Sok más emberhez hasonlóan én is felnéztem rá, hiszen nehéz körülmények között emelte elődeihez képest jóval magasabb rangra Nagyszeben városát, illetve környékét gazdaságilag és kulturálisan egyaránt, megpatinázva általa a régi szász város hírnevét.

A szászok Erdélyben betöltött szerepének megítélése mindig ambivalens érzést keltett bennem. Egyrészt csodáltam azt az élni akarást, ami őket jellemezte. Csodáltam azt az okos hozzáállású tenni akarást, amelynek fő szempontja volt mindig a gazdasági érdek előtérbe helyezése. Csodáltam fejlődés iránti vágyukat, azt a képességet, amellyel ezt valóra is váltották, csodáltam a precizitásukat kultúrában, építészetben, kereskedelemben egyaránt. Másrészt azonban mindig túl kimértnek, hidegnek tűntek számomra.

Mások is ismerik biztosan azt a klasszikus történetet, miszerint bekopogunk egy szászhoz egy pohár vízért, és azt a választ kapjuk, hogy kérjünk inkább a szomszédtól, mert az övé jobb. Ezt én hittem is, meg nem is, amikor hallottam, de megmaradt bennem.

 

Rá szavaztak az erdélyi magyarok

Volt fenntartás bennem akkor is, amikor Klaus Iohannist államelnöknek jelölték, viszont ezt a furcsa érzést felülírta az a tény, hogy második fordulóban ő volt az erdélyi jelölt. Akkor azt gondoltuk, ő az, aki talán érzékenyebb lesz majd általában a nemzeti közösségek, tételesen mind a saját nemzeti kisebbsége, mind az erdélyi magyar közösség gondjai iránt. Elsöprő többséggel támogattuk az elnökké választását. Emlékszem, 2014-ben Szeben megye mellett Hargita és Kovászna megyében kapta a legnagyobb arányú szavazatszámot.

Később aztán az a furcsa ellenérzés felkiáltójelnek bizonyult. Jól láttuk, jól éreztük: ez az ember nem áll ki értünk. Sőt, nemegyszer ellenünk is fordult.

 

Sosem mondta a szemünkbe

Kétszer találkoztam Klaus Iohannisszal személyesen: egyszer, amikor még polgármester volt Nagyszebenben, és másodjára, amikor államelnökként Háromszéken járt – akkor szűkebb körben beszélgettünk is. Meglepett, hogy mennyire ismeri az erdélyi magyar közösség helyzetét, mennyire ismeri a saját, szász közösségének történelmét és jelenét. Akkor úgy tűnt, megértéssel hallgatja mindazokat a meglátásokat, amelyeket mi, székelyföldi politikusok tártunk elébe. Sőt! Emlékszem, azt válaszolta, és ez is meglepett: higgyétek el, megértem, amit mondotok, át tudom érezni, hiszen az erdélyi szászok 1935 óta egyetlen közigazgatási egységben sincsenek többségben.

Mi, vagy legalábbis én akkor azt hittem, van a tanár, az értelmiségi, a kisebbségi ember lelkében egy olyan világ, ahol mélységeiben, összefüggéseiben, egész történelmében megérti az erdélyi magyar közösséget. Úgy tűnt, érti a kéréseinket, igényeinket, az időnkénti fájdalmainkat, és érti örömeinket is.

A pecsovics

Az utóbbi napok történései azonban nem az akkori benyomásainkat igazolták vissza, hanem épp ellenkezőleg: a legcsúnyább valóságként öltöttek testet  évtizedes vagy talán évszázados fenntartásaink. Az elmúlt napokban olyan magyarellenes beszédmódot tett legitimmé, amelyet rég elfeledettnek hittünk, gúnyt űzve kultúránkból, anyanyelvünkből.

Több ez egyszerű provokációnál vagy politikai cselnél. Durva és számító – éppen ezért rendkívül veszélyes és aljas – az a gondolatkör, amelyet szabadjára engedett. Sőt, amelyet „parancsba adott” a román politikum, a román titkosszolgálatok irányába, és amely egyértelművé tette számunkra, hogy Iohannis egy pecsovics, az elnyomó hatalom vakbuzgó kiszolgálója.

* A szó a 19. századi, Pecsovics nevű, kormánypárti urakat szolgáló segéd nevéből származó kifejezés. Mai jelentése: az elnyomó hatalom szolgalelkű, vakbuzgó kiszolgálója.

Tamás Sándor

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. május 5., 7:55
    ÉRTÉKELÉS: 15

    Szegeny Tamas Sandor. Es ezt el is higgyuk neked, hogy te milyen nagyot tevedtel Klauss Johanissal kapcsolatban. Tanar embernek ismerted, mi? Talan te nem hallottal a gyerekkereskedo multjarol, ennek a szivtelen bakkszasznak. Ne tegyetek ugy mint aki semmit nem tud, mert ti sem vagytok artatlanok, sem kulombek mint o. Midannyian ugyanazt a cselszovo globalis ujvilagrendszert szolgaljatok, mint amit Johannis is kepvisel.

    • User
      Dátum: 2020. május 5., 19:32
      ÉRTÉKELÉS: 4

      Ti ott 4 en tudjátok mi a renegát?mi az ,aki kijelenti szász létére hogy ‘traiesc romaneste ,gandesc romaneste ‘ az aki megtagadja önmagát.

  • User
    Dátum: 2020. május 5., 9:26
    ÉRTÉKELÉS: 11

    A bizánci-balkáni ‘kultúra’ keményen legyőzte a szász kiegyensúlyozott kultúrát
    Ez az arc mindent elárúl…a szemek …micsoda szemek…a lélek tükre!A szerzőjének gratulálhatunk.

  • User
    Dátum: 2020. május 5., 10:39
    ÉRTÉKELÉS: 6

    Nem lehet csodálkozni. Ha másképp érezne,akkor se tudna semmit tenni a magyarságért,mert azonnal elkergetnék. Rosszabb mint bármelyik Escu.Ezt lehetett tudni megválasztása idején is.

    • User
      Dátum: 2020. május 5., 23:24
      ÉRTÉKELÉS: 2

      Nem,nem…az egyik szeme a Vadimé/a jobb/a másik a Basescue az eszejárása u.az 1/3-1/3 +a harmadik 1/3.az Iliescue.Franckenstein te voltál?

  • User
    Dátum: 2020. május 5., 16:23
    ÉRTÉKELÉS: 6

    Hát ha már a Der Spiegel is odaszólt,akkor …akkor ki fogja mondani,hogy veszélyben a haza ,fegyvereket kell venni kölcsönökért az USA tól aztán megint jó fiú lesz…Amikor Ceausescu kimondta,hogy visszafizettük a kölcsönöket és többet nem vesz fel,akkor a Nyugat.kiadta ellene a kilövetési engedélyt.
    Hogy
    micsoda világ jön el sem képzeljük.

    • User
      Dátum: 2020. május 6., 9:28
      ÉRTÉKELÉS: 4

      a szászoknak meg is köszönték… a ÍI.VH után deportáltak őket, a kollektivizálásal elvették vagyonukat, majd Ceusescu eladta őket…mondhatnám rászolgáltak .

  • User
    Dátum: 2020. május 7., 17:51
    ÉRTÉKELÉS: 5

    SZasz faluban dolgoztam 10 evig szaszok kozt tiszteltem oket mert jo munkasok egyenes emberek voltak borzaszton sajnaltam mikor elindult az emigracio Erdely mar nem lesza regi nelkuluk Mikor megvalasztottak Iohannist allamelnoknek orultem es remenykedtem hogy a nemet munkamaniabol meghonosit valamit az orszagban erre fel Onagyobb roman akar lenni mint a szuletett romanok allandoan megfelelesi kenyszere van es kivetkozott minden szaszokra ervenyes pzitiv tulajdonsagbol Egy olcso demagog hitelet vesztett politikussa vedlett

  • User
    Dátum: 2020. május 11., 10:39
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Milyen csalódást? A Béke Szőcs kegyelmi kérelem elutasítás előrevetitett minden folytatást.Már nem létezik a törvény ami alapján fogvatartják,és mégse.Na ezért nem szavaztak rá egyöntetűen a magyarok.A többi csak sápítozás.
    A karikatúra sem jó ,a szász típus szögletes fej,arc,dús szöghaj.
    A leírásból kimaradt,h.végtelenül fősvények voltak a szászok.Ennek dacára nagy veszteség Erdélynek,h.nem minket,hanem N.o-t gyarapítják gazdaságilag,kulturálisan..

  • User
    Dátum: 2020. május 11., 23:16
    ÉRTÉKELÉS: 2

    A Capital.-on a következő cikkcím…Planul secret al lui Iohannis si Orban.Romania pe marginea prapastiei.Suntem aproape de faliment…vagyis Iuhannis és Orban titkos terve.Romania a szakadék szélén.Majdnem csődközelben vagyunk….mi az hogy majdnem?Már benne vagyunk jócskán a csődben ,nemhiába vettek fel már kölcsönöket…a szakadékba.féllábbal is…de ugye még egy hete még Erdélyt játszották el kockán a pe-sze-de ,csolánku meg Orbán a rossz meg a csúf egyben…a szép az természetesen Iohannis Ionopotchivanoc .