Foglyainkért és magunkért
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.
Megvallom őszintén, dacára annak, hogy még friss és ropogós az új év, elég sűrűn érzem azt, hogy kezd cserben hagyni a román, de még a nemzetközi politikai események iránti – a bennem lakozó Lelkesedő által fűtött – érdeklődés is. Megszűnik a kedv, a kíváncsiság és az akarat a felelősségteljes szövegkovácsi munkálkodáshoz, hogy gondolatban újra és újra megvizsgáljam, tegyem-vegyem, forgassam és hümmögjek is a legújabb közéleti fejlemények mellé, öntsem mindezt jegyzet formájába, egyszóval írjak, gondolkodjak és kommentáljak a közös ügyeinkről. Persze ilyen és hasonló előfordul mindenkivel. Például az ember telítődhet az étlapon unos-untalan ismétlődő kínálattal: jesszus, ma is pityókatokány puliszkával. Azt mondják, hogy ilyen esetekben nem árt egy kis szünet, távolságtartás. Maradva az ételes analógiánál, például tudatos és diverzifikált értrend, vagy akár böjt. Bármi, ami megtöri a pesszimizmus melegágyát lapogató monotóniát.
Csakhogy a demokráciákban ez az attitűd teljesen téves hozzáállás a dolgok politikai természetéhez. Többször is leírtam már, az érdektelenséget az ókori görögök simán csak idiotizmusnak nevezték. Tudom, bár nem is az a felvállalt célja és számítása a mindenkori politikai elitnek, hogy elvegye az állampolgárai kedvét (no nem mindenkiét, csak a finnyásabb fajtáét) a politikai életbe való bekapcsolódástól (gyakorlatilag egy szűk réteg kiváltságává, magánéletévé téve a demokrácia üzemeltetését), a végeredmény, esetemben legalábbis efelé tendál. De visszatekintve az ókori poliszra, erőt véve, újból visszakanyarodom a román belpolitikához. Tisztelettel tudomásul véve, hogy a műsor sokszor nem a magamfajtáknak készül, íme, egy újabb katonára szabdalt falat a Dâmbovița menti kosztból.
A napokban a választási kampány előnyitányaként, mint valami karneváli hangulatú boszorkányperben, a kormánypártok kezdeményezésére hirtelen egy szinte 30 éve jegelt társadalmi vita nyílt meg a néhai Securitate örökségéről. És úgy általában a titkosszolgálatok szerepéről a demokráciában, a pártok és a nyilvánosság működtetésében. Mindenkit arra biztatok, kutassa-kövesse a vitát, mert tán 30 éve ez a legörvendetesebb fejlemény a mioritikus térben.