Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Ilyen világjárványt!

Globális témává kerekedett a 4 napos munkahét bevezetésének a gondolata, és ha már a munkamániás japánokat is foglalkoztatja, akkor talán „pandémia” lehet belőle, s ezt a „kórságot” sokan-sokan szívesen elkapnák.

A rövid munkahét igényét világszerte, Európa-szerte a szakszervezetek kérik s hirdetik. Már Romániában is van törvénytervezet, amely azonban márciusban elakadt a szociáldemokraták (!) szenátusi tömeges ellenszavazata miatt. Az indoklás szerint a 3 szabadnap előnyei felülírják a 4 munkanap hátrányait, utóbbi 10–10 órás lenne, s ezáltal nem módosulna a munkatörvénykönyvben előírt szabványszerű 40 órás munkahét. A kezdeményezők úgy vélik, a 16–24 éves, 25–35 éves és afölötti korosztályok mindegyike megtalálná a sajátos előnyöket, a gyermekes családok például azért, mert több időt tölthetnének együtt a gyermekekkel. Az előnyökhöz sorolják a kereskedelmi áruforgalom várható emelkedését, a turizmus élénkülését, továbbá az energia-megtakarításokat is. Az ellenérvek főleg a tízórás munka megterhelő kihatásait, valamint a munkapiac és a társadalmi élet átszervezési nehézségeit feszegetik, sok szakértő a gazdasági mutatók lejtését látja (előre) a 4 napos munkahét egyik negatív következményeként.

A 30–35 évesek s a fiatalabbak csak elbeszélésekből, olvasmányaikból tudhatják, hogy a diktatúra évtizedeinek nagy részében 6 napos volt a munkahét, rövid szombattal. Ami körülbelül úgy zajlott, hogy például egy asztalosműhelyben 7 órától 8 óráig átöltöztek, a szerszámaikat előszedték, az enyvet felmelegítették a dolgozók, fél 10-től uzsonnáztak, 11 órakor kezdtek sepregetni, átöltözni és valakinek a névnapját egy-két-három pohárkával megünnepelni. Igaz, ezzel nemigen vártak záróráig, hanem inkább munka közben, csak pontosan, szépen …

A folyamatos termelési technológiákkal felszerelt üzemekben (préseltlemez-gyár, öntöde, sörgyár stb.) megosztotta a munkaközösséget a hétvégi munkaprogram, a falusiak többsége nehezen vállalt vasárnapi váltást, sokszor a városiakat is bojkottra kérték, vagy pedig tőlük várták a misenapi beugrást. A városi fiatalságnak viszont általában tetszett, hogy a vasárnapi munkát két szabadnapra lehetett konvertálni.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük