Hová kell, s miért?

Némi értetlenség kíséri az RMDSZ tevékenységét, hogy – úgy tűnik – meg sem próbálja kiharcolni a politikai súlya szerint neki járó öt prefektus közül Kovászna és Hargita megyékbe is kerüljön egy-egy. Hogy akkor „mit ér” a 70 százalékos választási győzelem?

Biztos, hogy Háromszékre kell magyar prefektus? Itt az összes, többségében magyarok lakta településnek magyar polgármestere és magyar többségű tanácsa van. A megyei tanács magyar elnökének munkáját 80 százalékban magyar nemzetiségű tanács segíti. Mit nem tudnak ezek megoldani magyar prefektus nélkül? Vagy hogy pontosabban fogalmazzunk: amit nem tudnak megoldani, az aligha múlik a prefektus nemzetiségén. Persze kényelmetlenné teheti a kormánymegbízott az életüket, elindíthatja a ki tudja hányadik zászlópert, bár ennél most már „kifinomultabb” módszerekkel dolgoznak:

„méltányosságért” küzdő civil szervezetek támadnak meg mindenféle nemzeti jelképet, s a „független bíróságok” futószalagon adnak nekik igazat. Ezen aligha tudna változtatni egy magyar prefektus. Megkockáztatom, hogy bizonyos szempontból még kényelmetlen is lenne az önkormányzati vezetőknek, hisz még azt az esélyt is elvenné tőlük, hogy „hülye román prefektusozzanak”, amikor valamit megtámad a kormányhivatal, mert egy magyar kormánymegbízottal nem kevés esetben kiderülne (erre is volt példa bőven), hogy tényleg törvénytelen, amit kezdeményeznek. (A törvények olyanok, amilyenek – azt kell betartani, ami érvényben van. A parlament az a hely, ahol ezeken módosítani lehet.)

Egy Hunyad, Kolozs, Szilágy megyében, a Partiumban, Máramarosban vagy éppen a Bánságban viszont, ahol a magyarság már évtizedek óta kisebbségben él, ott valóban segíthet egy magyar prefektus, amely be tudja tartatni azokat a törvényeket (is), amelyek a kisebbségek jogaira vonatkoznak. Kisebbségi jogaink ugyanis vannak. Lehetne több is, persze, de azokkal sem élünk maradéktalanul, amelyek megvannak. És ezért – nagyon sok esetben – még csak nem is a „hülye román prefektus” a hibás…