#Hírmondó25: Egy nemzeti teregetőre

Kérdezni nem kérdezte senki, hogyan is kell ünnepel ni egy lap születésnapját. Ha elhangzik, állva mondom: levett kalappal az olvasó előtt! És jöhetne a harmadik alany a szóval, hogy igen, de a sajtó nagyhatalom ám! Való igaz, naponta tapasztaljuk, mi mindenre képesek a – a milliomos sajtómágnások. És kiemelkedik a sokféle igény bokrai között a Székely Hírmondó, a most 25 éves fiatal. Nem cáfol sem az
olvasó, sem a lap, az ünnepeltek szerénységével mélyed magába mindkettő, hiszen a nemzeti igét fogalmazni, forgalmazni és erkölcsi magasból hirdetni mindenekfelett, ez a felelősség. A hatalom mondja és tagadja a magáét, hívei pedig erővel is hirdetik azt, amit megfizetnek.

Tisztelt olvasó, nem zárójelezek, csak idézem Sárközi Molnár Márta (1907–1966) magyar író, újságíró mondatát: „Aki kenyérért fekszik le a hatalom előtt, az nem k-rva, aki kalácsért, az k-rva”.

A Székely Hírmondó sose lesz a nagyhírű magyar nemzeti ügyek ügyeskedője. Átszól Marosvécsről a Helikon, Kós Károly meg a nagy csapat, hogy az erdélyi nemzeti ügyet győzelemre nem lehet vinni vasalatlan szamarak hátán. Ma vállalja a fiatal nemzedék jó része is mindazt, amit
odaadó hit és szándék nélkül nem lehet életre hívni. Erdély és annak minden magyar hitvallója sosem az ujjain, hanem az öklein számította ki kenyerét s templomai, várai tartóoszlopait.

Fogcsikorgatva kell hozzátennem, egy szócsaládban él és érettünk a szó, a félelem s az élelem. Lételemünkké váltak, ezért tud fénycsóvát, csillagot vetni az utakra a Székely Hírmondó a maga egyetemes igazával. Idősebbek kaptak árnyékos oldalt az eresze alatt, s a szemük előtt vállalják fiatalok a szellemi ügyvitelt. Tudás, tájékozottság nélkül nem lehet rányitni az igazság s a gonoszság titkaira.

Ma még fagyos a domb, a malomárok, a maga titkait védi a gonosz. A Hírmondó ott lészen a tavaszi nagy teregetéskor is, terelvén a meleg napot s a fényt egy nemzet, egy haza gyöngyei s könnyei fölé. Örömükben csak a jók tudnak könnyezni igazán.

Czegő Zoltán
(főmunkatárs)