Híme és szemete

Ami egyszer elindult, megállíthatatlan. – Ezzel az alapigével lépett a rajzterembe Kőhalmi. Négyen várták, még csak négyen, de ki láthat előre a gyarló emberi fajból?! Támasztották a csempekályhát. Üdvözölték a körelnököt.

– Bár adná a teremtő, hogy ebben a kollégiumban lehetnék tanárként korelnök valamikor –, és lapos tenyérrel csapott a meleg csempére.

– Mi ez a törtetés, mi ez a grandománia? Ha megveted a körelnökséget, sose is leszel korelnök. Legfennebb a kocsmában. – Ezt a megállapítást Bélafi Béla tette, miközben lapogatta osztálytársa lapockáit. Megérkeztek a többiek is. A kört a magyar nyelv védelmére hozták létre Szilágycsete városában. Nem titokban, de porverések nélkül. „A mi organizációnk nagyon is nyílt, multikulturális tendenciáinkat égre plakátozzuk.” Ez volt a gyűlés jelmondata, a cél pedig a magyar nyelv tisztántartása az idegen szavaktól.

– Fiúk és lányok! Összeszedem a visszafordításokat. Hány van?

–Tizennyolc, mind nálam. Adom – és vitte is az asztalhoz Imola, szintén végzős, a maga megközelíthetetlen szépségével. Az ijesztő és ugyanannyira mulatságos, idegen s műanyagszóknak nevezett kifejezések magyar megfelelőkkel való behelyettesítése volt a cél.

– Béla, az egész családunk dolgozott rajta. Annyit kacagtunk, de annyit! Apu meg Marcika este is játszották a menedzser-fakultást. –Imola jókedvéről szinte érezni lehetett az otthoni, családi versengés hangulatát.

Ilyen összeállítások voltak a soron levő dolgozatban: Nadal a kurrens szituációban konzekvens volt… A menedzser nem asszociált a csapat pretenciójával… És így tovább, a mostani Melbourne-i teniszbajnokságról. A mosdóból robogott vissza az egyik fiú.

– Jön Ali! – Az aligazgató. – Semmi vész, itthon vagyunk. Nagyon jól tudja, miért és mit csinálunk, cselekszünk. – És maradt Béla és mindenki a helyén. – A magyarra fordított, képtelen szövegeket a magyartanároknak adjuk át. Ők értékelik, díjazzák…

– Az első díj ausztráliai utazás – mondta Imola a maga százalékolhatatlan szépségének omlatag magasából. (Megfogalmazás a Király Dénesé, XII. b. oszt., balra az első pad.)

És Ali nem érkezett a terembe! Közben Bélafi olvasgatta nagy derültség közepette az „átiratokat”. – A konstitúció nem program, hanem a kreált rezultátumok reflektuma. Ezt Dénes igazította és olvasta magyarul. – A ferdítés forrása a jogi nyelv, vissza a római jogtudományig. Röhögvényes. Apától kaptam, mert ő is jogász. Ali aligazgató a főigazgatóval érkezett. Bélafi Béla a tanári asztalnál! De semmi vész, mindenki erre gondolt, hiszen mindenki ismeri a REVES (Rettenetes Veszteség) kört, rengeteg szellemes írás, gúnyirat, rigmusos fogalmazvány jelenik meg a kollégium lapjában is a nyelv-önvédelem rovatban. Már a kisebbek is „törtetnek” belenőni a körbe.

– Üdvözlöm a díszes, elit kompániát – kezdte az igazgató. – Látom, mind mentálisan, mind fizikálisan elánban vannak. – Nevetés a teremben. A tizennyolc diák feszült volt, rezzenetlen, mint akik elvadult határőrök, vámosok előtt dideregnek: mi lesz? – Panaszlevél, mondhatni tiltakozó érkezett. Nem olvasom föl, inkább itt hagyom. A hatalmi többség úgy látja, a kör uszító jellegű… És hogy vegyenek be másokat is… A kör működését a tanári kar jóváhagyta két éve. Jó munkát kívánunk. És még azt: a küszöb magas, nem szabad botolniuk.

Bélafi Bélával kezeltek, elmentek.

– Én hallottam több feljelentésről. Nem szóltam nektek. Nem vétettünk semmit. Azok vétkeznek, akik szemétre vetik a tiszta magyar nyelvet… Az igazgató urat, ahogy a múltkor is mondtam, meghívom első gyermekem keresztelőjére… és az unkáiméra is. Ora et labora. Imádkozhatunk esőért és pénznyereményért, viszont nyelvünk és nemzetünk csak úgy maradhat meg, ha dolgozunk, cselekszünk is azért! Magyartanárainkkal elkészíttetjük a következő rettenetszöveget, azt kell nekünk majd áttérítenünk magyarra. Anyaga: a kulturális élet nyelvrablásai… Jó munka lesz, jó munkát nekünk, emberek és asszonyok!

Nem volt halk szó, sem riadalom. De egyszerre kezdett beszélni a csapat. Bélafi Béla már „civilben”, a többiek között mondta: kezet fogott velem az igazgató, miközben én álltam a katedrán, s ő mellettem… Egy hétig nem mosom le a keze nyomát!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.