Felhívás!

Gondolatok az évfordulón

Elkobzott magán- és közösségi vagyon, megszüntetett tanintézmények, kisajátított épületek, elbocsátott dolgozók, tisztviselők és pedagógusok, megemelt adók, üldözött anyanyelv, lábbal tiport méltóság, nincstelenség, nyomor és kilátástalanság. Íme, néhány következménye az 1920. június 4-én Trianonban aláírt diktátum nyomán az erdélyi magyarság nyakába szakadt román uralomnak.

Ilyen előzmények után nem csak természetes, hanem érthető is a magyar ajkú lakosság viszonyulása a bíráskodásra felkért Németország és Olaszország által meghozott második bécsi döntés néven elhíresült határozathoz (1940. augusztus 30.). Belőle ugyanis kitörő lelkesedést váltott ki a Székelyföldet is magába foglaló Észak-Erdély visszatérése a Magyar Szent Koronához. Diadalkapuk, nemzeti színekben pompázó települések, virágeső, örömkönnyeket hullató emberek sokasága és fennkölt beszédeket tartó szónokok kara fogadta az ide szeptemberben bevonuló honvédeket.

Ezek a magasztos pillanatok örökre bevésődtek a nemzet emlékezetébe, szellemi, valamint lelki erőforrást biztosítván a trianoni gúnyhatárt 1947-ben visszaállító párizsi békeszerződés következtében ismét idegen fennhatóság alá kényszerített magyarok millióinak. Volt, amire emlékezni, és ezáltal amibe belekapaszkodni a vállunkra nehezedő nemzeti elnyomás és kommunista diktatúra kettős igájában. Némiképp elviselhetőbbé vált a mindennapi élet, mert a szüleink és nagyszüleink számára már egyszer bebizonyosodott, hogy nincs olyan helyzet és állapot, amely mindörökké tartana.

Mindezt végig és átgondolva fokozódik bennem a bukaresti hatalom ellenünk irányuló és minket sújtó intézkedései által gerjesztett értetlenség. A felülről folyamatosan szított magyargyűlölet és vezényelt jogfosztás ugyanis nem csak nekünk árt, hanem a tőlünk mindenáron szabadulni akaró Romániának is. Hiszen hosszú távon nem csak a mindenkori vezetők iránt fog óhatatlanul ellenérzést kiváltani belőlünk, hanem az országgal szemben is, ami a román fővárostól való tömeges elforduláshoz vezet. Ez pedig az Erdélyt immár száz esztendeje gyarmatként kezelő és lakóira jobbágyokként tekintő államhatalomra nézve végzetes következményekkel járhat.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. szeptember 13., 21:46
    ÉRTÉKELÉS: 3

    Szegény Románia! Nagyon fog szenvedni ettől a “tömeges elfordulástól”! Csakhogy akkor már magyarul beszélő székelyek sem lesznek!