Gabalyodásban

A futball történetében nem volt még egy olyan Európa-bajnokság (vagy világbajnokság), ahol a házigazdának eleve nem garantált egy részvételi hely a döntő tornán. A 2020-as Eb márpedig ilyen. Azt beszélik, hogy először s utoljára. Kulisszahírekből ítélve, az Európai Labdarúgó-szövetségnél (UEFA) máris szánják-bánják, amit a 2020-as Eb-re „összekutyultak”, ám azt remélik, valahogy kibírják, valahogy eltelik, aztán … soha többé!

Mint ismeretes, a következő Eb-nek 13 ország 13 városa lesz a helyszíne, és az 55 rajtoló egyikének sem biztosított a részvétel a döntő torna 24 válogatottja között. Ez nyilván azt jelentheti, hogy egy vagy több házigazda országnak voltaképpen nem lesz saját nemzeti csapata az Európa-bajnokságon. Na jó, a müncheni Allianz Arénával házigazda Németországot aligha fenyegeti ilyen veszély, ahogyan a bilbaói San Mamés Stadionban is nagy valószínűséggel ott lesz a spanyol válogatott. De ki garantálja a magyar válogatott játékát a budapesti Puskás Ferenc Stadionban? Senki. Hát ez az.

A 24 tagú tornára való kijutás esélye, rendszere az, ami igazán fejfájást okozhat a matematika és logika agyi ártalmaira legellenállóbb szurkolóknak is. Jövőben rendezik az európai Nemzetek Ligájának első szakaszát. Az 55 európai csapatot idén novemberben értékszám alapján 4 ligára tagolják (12 A, 12 B, 15 C, 16 D), és 2018. január 24-én kisorsolják a selejtező csoportokat (jelenleg Magyarország B, Románia C divíziós). Minden ligának biztosított egy Eb-részvételi hely. A 4 liga győztesei 2019 nyarán játszanak döntő tornát. A hagyományos Eb-selejtezőket 2019-ben kell „legyúrni”. Amikor mindennek vége, a két végeredményt összehasonlítják, és így alakul ki a 2020-as Eb 24 tagú mezőnye. Lehetetlen megmondani, hogy honnan könnyebb kijutni. Előfordulhat, hogy a ligák 4 győztese a hagyományos selejtezőkből kijut, és akkor a „nemzeti ligás” helyeiket átadják más(ok)nak. Türelmes szurkolást mindenkinek az elkövetkezendő két évre!