Füstbe ment terv

Juliska nagy tervekkel futott neki 2020-nak. Már karácsony után, de még jóval szilveszter előtt telepakolta a feszbukját, instagramját s az összes közösségi médián található oldalát okosabbnál okosabb idézetekkel. Mondogatta-osztogatta, hogy ez az év az övé lesz, de nagyon. Az összes lehető fogadalmát beleírta határidőnaplójába, nehogy szem elől tévessze.

(Azt elfelejtette a nagy gondolkodásban, hogy igazából havonta egyszer néz bele a füzetbe, csak azért vásárolta, mert mindenkinek van, s mindenki azt mondja, milyen jó, hogy van.)
Gyönyörű szép betűkkel írta bele az első fogadalmát, miszerint újévtől majd minden reggel korán kel, akkor is, ha nem szükséges, hogy az összes többi ígéretére legyen ideje. Megfogadta ugyanis, hogy minden nap elmegy szaladni, aztán otthon edz, csak és kizárólag otthon-főtt, egészséges ételt eszik, megírja első könyvét, de közben még a dohányzásról is leszokik.
Szilveszterkor aztán egyre-másra tömte magába a virslit, itta a kólát, majd utána két-három cigarettát is elszívott, mert ugye holnaptól már nem szabad neki. Készült aztán ő fizikailag és lelkileg is rendesen a másnapra, a nagy napra, amikortól az egész élete majd fenekestül megváltozik. De végül úgy esett, megkínálták a frissen kifőzött körtepálinkából, az pedig annyira finomra sikeredett, muszáj volt Juliskának még egy, aztán még egy pohárral leöntenie. Így pedig a nagy nap nem lett más, mint egy tipikus másnap. Száraz torokkal, fejfájással vánszorgott ki az ágyból hajnali 14 órakor, nem tudott másra gondolni, mint virslire, kólára, cigarettára. Így sorban el is fogyasztotta azokat, majd az utolsó slukknál bevillant neki: basszus, ezt nem szabad mától! Na, majd holnaptól.
Összeszedte magát, harmadikától neki is látott a fogadalmaknak. Az edzéstől azonban hihetetlen izomláza lett másnapra, úgyhogy döntött: ha már elsején úgysem kezdtem el, így nem az igazi, majd jövőre! Ki is dobta naplóját ígéretekkel együtt, és kilenc órakor visszafeküdt aludni.

Bartok Barbara