Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Fogyunk, egyre fogyunk

Bizonyára érdekes adatokra bukkannánk, ha hirtelen összeszámolnánk, hány településről is érkeztek Sepsiszentgyörgyre, a magyar nyelv napja tiszteletére éppen november közepén rendezett mese- és balladaversenyre. Készakarva nem írtam mesemondást és balladamondást, mert mindkettő több volt az egyszerű mesélésnél, versmondásnál.

Azt könnyű volt megfigyelni, hogy ezeknél a gyerekeknél, fiataloknál fel sem merül a szöveg­előadás szorongása, olyan természetesen és választékosan pörgetik a szót, mintha otthon vagy egy barátjukkal beszélgetnének. Én ennek az előadásmódnak természetességét észleltem, éreztem, s az már jó néven veendőnek tűnt, hogy megjelentek a tájegységek sajátos hangjai, mondatszerkesztésbeli furcsaságai, s ha egyik-másik mesélőnél a darabválasztás kevésbé volt sikeres, a sikamlós pajzánkodáson is úgy estek át, mint esetleg nagyapáik az elalvás előtti meséléskor.

Arra is fel lehetett figyelni, hogy az idén olyan helyszínek is feliratkoztak az országos döntősök listájára, amelyeknek magyar nevéről eddig fogalmunk sem volt. A mi szempontunkból roppant fájdalmas, hogy immár nem csupán a hegyeinket, településeiket vették el, hanem megfosztottak a falvak és városok gyönyörű elnevezéseitől is. Én sokszor elképzeltem, milyen érzés lehetne végigvonatozni, végigautózni szép Erdélyország páratlan ragyogású vidékein, s leolvasni az eredeti, ékes anyanyelvünkön felírva szerre a településneveket. Még akkor is, ha a hivatalos megnevezés alá kerül az eredeti.

Jártunkban-keltünkben, s most, az Erdély minden tájékáról érkezettek neve után listára került magyar megnevezések is érzékeltetik, megmaradt még az igény a valamikori nevek iránt. Ennek kapcsán kell elmondanom azt a fájdalmas – esetleg örömteli? – tájékoztatást, hogy a tavalyhoz képest országosan nőtt a magyarul tanuló osztályok, csoportok száma, de meggondolkoztató, hogy ennek ellenére, avagy ezzel egy időben csökkent a gyereklétszám.

A kevesebb tanulóval is indítható osztályok sok gond megoldását jelenthetik, de egy dolgon nem segíthetnek: a gyereklétszám gyarapodásán. És miként él még a szép hagyományok iránti igény szerte Erdélyben és Csángóföldön, az is mutatja, hogy a teljes elnéptelenedés szélén álló tanintézetek is tudtak kiváló mesemondókat, balladamesélőket és énekeseket küldeni erre a rangos seregszemlére. 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük