Fogytán a kenyér s a türelem

Miért kell minden rosszban benne lennünk? Azért, mert hitvány világban születtünk. Szólok többször a jóságról, annak a vágyáról, de hát a hitványság, aljasság maga a felkiáltójel, mely nem véletlenül hasonlatos a lándzsa hegyéhez. Megértem ma azt is, hogy olvashatom Ceaușescu dicséretét egy román lapban (Cuvântul Liber, 2018. aug. 9.) A szerző, Ioan Cismaș a magyarság szakadatlan vádlója, a román nemzeti nagyság szakadatlan tuszkolója a mélyből, valamilyen rossz szellemű magasságba.
Most képtelen volt kivárni az utolsó európai kommunista diktátor halálának kerek évfordulóját, hát nyomtatta a szöveget annak dicsőségéről. Szavai szerint ő volt az utolsó nagy román államférfi. Hírhedt volt, az nem vitás, akár a neje, általános elemivel több akadémia tagja. Ceaușescu a mesterségesen és megélhetési, megmaradási vágyakozás révén (lásd: kommunista pártdiktatúra, Securitate, milícia, besúgórendszer stb.) kikövetelte az imádatot attól a lakosságtól, mely éhezett. Éheztünk a ’80-as években, jegyre kaptunk fél margarint, kenyeret… És most, amikor Románia egyre nehezebb anyagi helyzetben kereng, infláció és nemzetközi megvetés körülményei és anyagi kilátástalansága közepette, akkor jönnek a félig vagy tán egészen vak újságírók, és naponta rágódnak a magyarság ellen, dicsőítve a kacsalábon forgó, képzelt magasságokban imbolygó Román Hazát. Igen, azt szeretni kell. Mármint a hazát, amely a javunkat akarja megkapni, s adni. De hát itt másról van szó.
Itt, Erdélyben, Székelyföldön mindenki bűnös, aki él, és nem román. Brassóban Iuliu Maniu nevű utca is van. A Maniu-gárdisták évfordulója lesz Szárazajtán, Erdővidéken, Csíkszentdomokoson, számtalan helyen, ahol fejszével végezték ki a civil magyar lakosságot, már akit elértek. Ölni. Lakni és belakni.
A ma is dicsőített román kommunista diktátort meg Kadhafit vittem egy tréfás rigmusba a 70-es években: „Ceaușescu s Kadhafi/, két igazi hazafi./ Meghódítjuk Afrikát,/ föl, fiúk, neinfrikát.” Néhai Kadhafi mai líbiai fiai dübörögve veszik át Európát. A román sajtónak fogytán a humora, igaza, s a népnek fogytán a kenyere meg a türelme.