Fogy a nemzetünk…

Fiatal koromban hallottam egy magyarországi ismerőstől: „első a család s csak második a Ferencváros csapata…” Nekem is a család a legfontosabb.

Az ember legérzékenyebb, legfontosabb életszakaszainak lefolyásában, csecsemőből gyermekké, serdülővé és felnőtté formálásában döntő szerep jut a családnak. A család az életre készít elő. A szülők, a családtagok egymásnak tapasztalatokat adnak át, magatartásukat csiszolják. A család egyik alapja a személyiségformálásnak. A nevelés – a családban és iskolában egyaránt – legfontosabb feladata megtanítani az embereket örülni, szeretni, dolgozni, alkotni, hogy egészséges közösségi lénnyé alakuljanak. A családi légkör, amelyben a szeretet uralkodik, ahol él az egymás iránti érdeklődés és értékelés: az egészséges lelki élet legbiztosabb alapja. A székely családok jellegzetes törődése nem csupán a ruházkodást, a feladatvégzést, a szabad idő ellenőrzését jelentette, jelenti. Lényege a szeretet melege, mely elsősorban a családról, a hozzátartozókról, a gyermekről történő gondoskodásban mutatkozik meg. A legszebb, legtartalmasabb és legbensőségesebb ünnepnapjaink kétségkívül azok, amelyek a családhoz, a családi fészekhez kapcsolódnak, ott éreztük mindig a legnyugodtabbnak magunkat. Pedig tudom, hogy néha oly könnyen „eljárt” az anyai kéz nyaklevese, de azt idő teltével hamar elfelejti az ember, az a nyakleves már átértékelődik. A családi fészek melege egy életre kihat az emberré válásban, a fejlődésben.

Gondolkozz el azon, hogy mára hogyan változott az egész család tartalma, ebben a rohanó, kíméletlen kutya-világban. Mindenki rohan a pénzért.

Baj az, hogy egy székely családban, egy vagy maximum két gyerek születik, míg egy roma családban hat-hét gyerek! Minél szegényebb, elmaradottabb egy nemzet, annál inkább szaporodik. Az a baj, hogy a mi nemzetünk folyton csökken… Lassan, lassan kisebbségbe kerülünk, nem csak mi, székelyek, de az országot birtokló nép is.

Orbán Barra Gábor