Fertőtlen vakondtúrás

Évek óta halogatom a szót. Most sem azért nyitogatom ablakaimat, hogy onnan kikiabáljak végre erről a dologról, hogy ne hasonlítsak azokhoz, akik szerint hallgatni arany. Még ma is az. És itt, most akarom a korcs népnemzeti álkutyát kiásni. Nem ez a fattyadék az egyetlen az álhazafiak és álírók között, de így ahogy van, mégis kiemelkedő.

Nagy szorgalommal, odafigyeléssel szolgálta a rettenetes kommunista diktatúrát, mely nem is ráadásul, még minden másságnak gyűlölője is volt kies hazánkban. Sokszor s másutt is van, volt úgy, hogy a lábad sem kell kitenned, mert megkeres az ellenség s a gyűlölet a lopott köpönyegben.

Neves alanyunk főszerkesztő volt Marosvásárhelyen hosszú ideig. Valamikor a ’70-es években császármetszéssel született a romániai magyaroknak egy szervezete. Annak és korának legfőbb jellemzője volt, hogy a kilincsnyalók meg a pártvezetők ott, a romániai magyarok szervezetének gyűlésén is románul szólaltak fel. Alanyunk is, de ő mindenkit lelépő hevességgel, hűséggel. Mint mindig. Időszámításunk után 1989 decemberében műanyag gránátokkal kirobbant a műanyag forradalom. A mi mindent legyőző és kiszolgáló honfi- de erkölcsileg cseppet sem faj- és bajtársunk rögvest átállt a román véres államcsíny oldalára.

Én magam azt hittem rövid ideig, hogy kimenekült az országból is. Ó, nem! Átmenekült oda, ahol az árulás arany. H. Gy. azóta is ott tart, ott tartják el, mindenféle plusz fölülfizetés, hűségdíjak keringnek véle és benne. Mert mindennek megvan az ára. Ő nem kockáztatott semmit két romániai rendszerben, el máig, a román Deltáig meg a nyugati Elbáig. És ennek megfelelően él ma is. Ma, most éppen rongyolja, mocskolja a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségét (RMDSZ), és amúgy általában mindent, ami magyar. Legújabb mutatványa bíróság elé és büntetés alá citálni a magyar szervezetet, és egyáltalán mindent, ami még magyar.

Föltüremkedik gyakran ez a vakondtúrás. Remélem, nem fertőz.