Parádés főpróba, jöhet az előadás!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Semmi sem óvhat engem attól, hogy erdélyi városokat, Székelyudvarhelyt, Sepsiszentgyörgyöt, Nagyenyedet (mi van fiam, imádkoznál?) egy napon említsem Budapesttel, ha kell. Megvan mindennek a rendje, rangja. Szentgyörgynek is megvan a maga zöldségpiaca, akár… na, nem sorolom. Krumplit keresek és találok, idősebb asszony árusítja ötkilós zacskókban. Nem is említem, milyen híre van a piacunknak, hogy Románia legdrágább piaca, s ezt a hírt nem mi, benne lakók terjesztjük, hanem igenis a vendégeink vetik össze a magukéval. Ha sietek, akkor is hallom a szót, míg fizetek. – Nincs jármű, nincs üzemanyag a szállításhoz, és nincs ember, tetszik érteni? Ma nem él meg az ember a munkából, azért vannak annyian idegenben, mert itt lehet háza, földje, de az nem elég. Régebb itt is könnyebb volt…
Fölöttünk sűrűn rittyeg a tető, eleredt az eső, a krumplis asszony is törli a szemét a tető alatt. Én egy tolvaj szóval se drágálltam a pityókát, mondom is neki halkabban s igazán, mennék is már, ám nekem is eszembe jut a fél világ fájdalma a legdrágább piacon. Háromszék jól termő volt régebb, ma Brassó meg százfelől szállítják a zöldséget, gyümölcsöt háromszoros áron. Drága földem s városom, drágább itt az élet is, a halál is, mint… Bejönni idegen földekről olcsóbb, mint benne születnünk.
Budapesten híres a Lengyelpiac, ott a közelben lakik egyik kollégám, sokszor mentünk együtt vásárolni a konyhára. A gyönyörű nagy piac igazán látványos. És nem messze a bejáratunktól egy poharazó hívogató nagy ablaka. A neve: Feltételes megálló. Meg is álltunk otthonosan egy-egy szóra. Székelyföldön az idegenség otthonra, kapura, kilincsre lel, feltételekre. Közeli otthonáról azért jön el, mert nem fáj elhagynia azt, amije maradt.
Az idős asszonyt szinte fáj otthagynom a krumplija mellett. Az eső csitul, a bánat nemigen. Mindkét kezemben szatyrok. Iparkodom hazafelé, s üzenem magamban a budapesti Lengyelpiacra: bizony, nem a Feltételes megálló csábított amoda. Ezerszer több minden ide vissza, a drága itthoni idegenségbe.