Felhívás!

Felismerés

Az idei esztendő lehetőséget teremtett a szívünk mélyén rég óhajtott elcsendesedésre Jézus elárulásának, megalázásának és kínszenvedésének a napján, mert a világjárvány megálljt parancsolt nekünk a mindennapi rohanásban, és otthon maradásra kényszerített. A falak által határolt tér viszonylagos elszigeteltségében alkalmunk nyílt magunkba tekinteni, szembesülni a lelkünk bugyraiba zárt kétségeinkkel. A tudatunk mélyére száműzött gondolatokkal. Feltenni magunknak a kérdést, hogy eddig vajon jó irányba tartottunk-e?

Örömteli szívvel tártam tágasra szobám ablakát Urunk feltámadásának napfény fürdette reggelén. Beáramlott rajta az örök megújulás bizonyosságát hirdető tavasz virágillatú lehelete. Odakint ünneplőbe öltözött a természet és idebent a lélek, hogy méltó módon fogadhassák a megtestesült igét. A szent hajlékok azonban üresen kongtak, és a közösen elmormolt ima is elmaradt. A lépteimet sem kellett szaporázzam ahhoz, hogy a református után a katolikus templomban is tudjak fohászkodni. Katolikus édesanya és református édesapa gyermekeként ugyanis a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, felnézés és odafigyelés, megértés és elfogadás szellemiségét szívtam magamba otthonom falai között. A későbbiek során pedig elmélyült, kiteljesedett és életem részévé vált a keresztény egyházakhoz fűződő kapcsolatom eme módja anélkül, hogy megtagadtam volna katolikus voltomat.

Szokásomhoz híven a református istentiszteletbe és római katolikus misébe egyaránt bekapcsolódtam tehát ebben az évben is. Ezúttal viszont sorstársaimhoz hasonlóan nem megszentelt helyen és nem közösségben, hanem csak a televízió képernyője előtt tudtam részese lenni a húsvéti áhítatnak. Azonban így is, vagy éppen ezért, mélységesen megérintett a szűk családi körben szolgáló Bogárdi-Szabó István református püspök, majd a Szent István-Bazilikában magányosan miséző Erdő Péter bíboros tanúságtétele. Tisztán, eddig talán soha nem tapasztalt módon jutott el általuk hozzám a jézusi üzenet: csak a szeretet képes megtartani a teremtett világot. És e felismerés hatására újjáértékeltem az Istenhez, valamint embertársaimhoz fűződő viszonyomat.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. április 15., 17:24
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Fikker János:

    “Ne vigy minket kísértésbe…”

    Uram, Te vagy számunkra a jóság!
    Te nem vihetsz bennünket kísértésbe…
    Utunk végén, Te vagy a bizonyosság,
    a vágyott Igazság, a béke…

    Most se hagyj minket kísértésben!
    Eddig is segítettél rajtunk…
    Egyedül csak Tied az érdem,
    ha hallathatjuk olykor a hangunk…

    Átírták , Jézus “Miatyánkját”!
    Soha nem vittél senkit bűnbe!
    Állítsd meg az ördögi járványt!
    Neved örökkön jusson eszünkbe…
    2020 Április 15