Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Feketén csillogó koszorúk

A földgolyón nem is szanaszét, de nyilvántartott rendben élnek és halnak népek a maguk emberi és istenhitében. Babonáink eddig is elkísértek, szintúgy gyászos vagy szerencsés szokásaink. Idén szeptemberben volt tizenharmadik napos péntekünk. Október 6-a rettenetes történelmi súlyával idén vasárnapra nehezedett, babonáktól is mentesen. Annyi, de annyi kopjafa, sírkő előtt imádkozhatunk roskatag módon eleink és örököseink égi és ha lesz jövendőnk, ottani jussáért!

Hirdetés
Hirdetés

Október 6-án van az egyetemes magyar nemzeti, történelmi számvetés sóhajokkal koszorúzott, fogcsikorgató emléknapja, Aradtól az Ararátig mindenüvé szálló fohászaival. Tizenhárom szabadságharcos vezért végeztetett ki akkor Aradon a gyávának is nyomorult osztrák császár, Ferenc József. A magyar nép elérhető, megkötözhető harcosai Világostól Aradig kísérletet sem tettek szökésre, kegyelemkenyeret sem kértek. Búcsúleveleket írtak a családnak, a hazának. Rettenetes volt számukra kétségek között hagyni az újólag megkötözött magyar népet, miközben várták, ahogy csoszog a halál feléjük a nedves, sötét folyosókon.

Aradnak volt már jelképértékű harangszava 1849. október 6-a sokszor, sose vált azonban babonássá, mint pl. a péntek 13. Történelmi fogalom az októberi, benne a szintén jelkép értékű aradi Csonka-torony, és hurcolja magával az 1867-es kiegyezés történelmi fordulatát. Nem, kiegyezés se érettünk történt, ama ’67-es kiegyezés sem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kései, de áldásos gyümölcse volt a magyar nemzet számára; annak a gyümölcse volt az idegen hitű és nemzetiségű népek tengernyi, szakadatlan és rohamszerű beáradása. Immár törvényesen, mellet és pénztárcát döngetve ama melleken.

Ki hitte volna, hogy egykor majd a beáramló románság összehabart s csavart kormányai alázzák meg a mi forradalmunk, egyik szabadságharcunk emlékét is ganéval, szoborrombolással, idegenséggel és koldusok sorsával! A jelenben vagyunk térdig. Vértanúink síremlékei előtt szorongva, mert hát szűk a hely. Nemzetek, népek élnek a maguk babonái és hagyományai között. Európában még egy népnek sem jutott annyi feketén csillogó koszorú, mint a magyarnak. Nem, nem ettől leszünk halhatatlanok.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások