Fajtiszta maszkok

Dan Dungaciu olvasásra késztet. Tárva előtte és előttem az Adevărul román napilap. Ő a mindent bele jelszóval próbálja elmondani mindazt, amit össze tud érvelni a maga pászmájában, gondosan, egyértelműen. Természetesen, ahogy illik, a román rész sérülékenységét próbálja mintegy előtérbe hozni. Percig se kételkedtem. A magyarsághoz való viszonya neki meg híveinek az utóbbi időben nem változott különösebben. Mi fáj akkor, mitől ez az értékelés-tünetegyüttes? Igen, a Kós Károly-terv sérti a lábat, a gallér a nyakat.

Mintegy újrafödte a mai Románia fölött az eget száz év alatt a mohó nemzedékek rendje. Csillagzat és ragyogó kommunista ég, aztán egy műanyag forradalom, ettől a kivégzett Ceaușescuék utáni ég ragyogóbb lett, és a népek boldogabbak. A magyar állam és abban az Orbán-kormány határozottan megfogalmazta a román–magyar közös haza (érdekes, nem?) viszonyai között a magyarság támogatását; mi több, a szomszédos – hogy ne mondjam, baráti – országok magyarsága, az egykori Magyarország nemzetrészei részesüljenek anyagi és szellemi támogatásban. 2017-ben az Orbán-kormány lefektette, rögzítette elvileg és nemzetpolitikailag a Kós Károly-tervet.

Dan Dungaciu ezt a transzilvanista elképzelést képtelen elviselni, egyáltalán semmit, ami a magyarság megmaradásának támogatója. És még közelebbről azt sem, hogy az első világháborútól errefelé Isten kegyelméből és a magyarság élni akarásából percig se szűnt, fulladt vagy száradt magvába a Kós Károly-féle transzilvanizmus. Dungaciu történész a maga módján jottányit sem engedne a romániai magyarság egykori jogaiból. Fájdalmát cikkében tetézi, mondhatni a drámai kifejletig, nem tudván elképzelni, hogy egy nemzetország a maga nemzettestvéreit segíteni kívánja, azt törvénybe iktatja – anélkül, hogy arra engedélyeket kéregetne tél-túl.

A zseniális építész, szépíró Kós Károly a transzilvanista eszmeiség egyik megalkotója, ősművelője vallotta és élte a minden magyar felelős minden magyarért lételemet. A Kiáltó szó eszmeiségét megfogalmazza, a leghitványabb időkben is aszerint szólt, ha szólhatott. Nos, itt gyűl a gonoszság hordaléka Dan Dungaciu korában-korunkban is, mert Romániában ez az életek rendje. A másságnak legfennebb szemfödelet! Dan Dungaciu úr elképzelhetetlennek tartja, és tiltakozik, hogy a multikulturális életvitelben, illetve a transzilvanizmusban csak a magyarokról lehet szó; az is hihetetlen, hogy e mostani világválságban a magyar kormány a romániai magyarság egészségügyi támogatására siet. Azt visz ingyen, ami Romániában nincs, illetve a magyarságnak nem jut.

Nem bonyolítom, mert ami nevetséges, az kevésbé szánalmas. Hiányolja Dungaciu Romániát a hasonló nyilatkozatok előteréből is. – Románia ezzel a gazdasági, kulturális támogatottsággal veszít önrendelkezési jogából akkor, amikor az ország neve sem hangzik el. – Ha térdig benne vagyunk Románia életvitelében, miért nem vagyunk nyakig? Szél se rebbenjen a honos román kormány tudta nélkül, mindent lefölözni, majd meglátjuk.

Ezt az életvitelt szánják nekünk száz éve. Ha a román politikusok nem pályáztak volna minden körülmények között Erdély birtoklására, el máig, nem dúlna-fúlna naponta a sok csalódott. Lehet sorjázni idén is a Trianon-kastélyban. Amit Dungaciu előtt is szégyellenék, az a mód, modor, ahogy Kós Károlyról beszél, locsog, mert övé a hatalom és a dicstelen viszonyulás mindenekhez, ami sajnos, nem román.

Szemléletes, képszerű megfogalmazását adja ennek az állapotnak Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere is a magyar ellenzék és a magyar kormány közti szóváltás alkalmával. Jelzés: Dungaciu nincs egyedül. Szabó Tímea magyar ellenzéki képviselő a napokban azért támadta a magyar kormányt, mert egészségügyi eszközöket szállított a romániai magyarságnak, igen Szlovákiába is, máshová is, mind magyaroknak. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter így elemez: „Tegyük világossá, hogy a magyar ellenzék Szabó Tímeával soraiban és a román nagykövet is kristálytisztán értse: a határokon túl élő magyarok a magyar nemzet részét képezik, ezért mi a jövőben is pontosan úgy fogjuk segíteni őket, mint tettük eddig is. Mert a határon túli magyarok számíthatnak a kormányra. A román nagykövet pedig az ellenzékre.”

Latinozzunk: Magister dixit. – A román nagykövet, az egészségügyi szállítmányok miatt földühödve, levelet írt Szabó Tímeának, nyugtatta a magyar miniszter, Szijjártó ellenében.