Erkölcstelen erkölcs

Rengetegszer hallottam, amikor honatyákkal vagy országnagyokkal beszélgettem, és egy-egy lépésüket nem tartottam etikusnak, hogy a politikai morál más, mint a közerkölcs. És magyarázták is, hogy ilyenkor a cél elérése érdekében – mely jórészt hataloméhséget és saját érdekeket tartalmaz, de gyakran népszolgálati szlogennel, olykor nemzeti színű szalaggal átkötött díszcsomagban tálalva – szabad a megtévesztés, a nagyotmondás, mindenki (főleg a választók) a becsapása, a suttyomban való meggazdagodás…

Rengeteg példát tudok erre mondani, de maradjunk csak a korrupció elleni főhadakozó államelnöknél, Klaus Werner Johannisnál, aki törekvéseinek eléréséért, amelyben a hatalomvágy főszerepet játszik, még az alkotmányt is félredobta. Még mielőtt visszavásárolta volna hét házát, valamint – jogutódja hiányában – a német közösségnek sem adhatták vissza a 10-es törvénnyel a Mihály román király által aláírt dekrétummal a „fasiszta” szervezetektől elvett ingatlanokat, mit adott a Fennvaló? Klaus Johannis, akkor RNDSZ-elnök és Adrian Năstase akkori román miniszterelnök protokollumot írt alá. Ennek nyomán a szocdemes kormányfő kiadta a 2004/66-os kormányrendeletet, amely a fentieket lehetővé tette.

Persze, ennek ára volt, éspedig az, hogy Németország támogatja Románia EU-csatlakozását, megnyitja Brüsszel kapuit, ugyanakkor támogatják Năstase államelnökké való megválasztását. Ez utóbbi nem történt meg. Johannis és Vadim Tudor, a két ígérgető Traian Băsescuhoz csatlakozott. Erre az átállásra a szocdemes csak annyi megjegyzést tett akkor: „a politikában nem csak az igazság küzd a hazugsággal, hanem a jellem a jellemtelenséggel”. De addigra már rács mögött ült…

Úgy látszik, a Năstase-utód Liviu Dragnea nem tanult mindebből, mert őt is elítélték azért, amit együtt tettek, cselekedtek. Mégpedig felhívást intéztek a néphez Băsescu eltávolításának megszavazására. Ezért lett Dragnea büntetett, Johannis meg jófiú. Annyira jó fiú, hogy kérdőjelesen vásárolt házak után kutakodó korrupcióellenes ügyészek kérdéseire nem engedi válaszolni a feleségének.

Közben – a világ közröhejét kiváltva – sűrűn mondogatja, hogy „mi, románok a történelmünk során hősök voltunk”. Az erdélyi magyarokat, sajnos, szó nélkül átverte. Igaz, bennünket úgy rühell, mintha zöld román lenne.